Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Származás, ifjúkor, iskolázás - Bodrogkeresztúr

szőlőt is birtokoltak többnyire, a szőlőnapszám pedig rendszeres kereseti lehetőséget adott. Keresztárban egy családra 10 hl bor átlagtermés esett 1581-ben. Az 1598. évi összeírás 90 házat tüntet fel itt, ezzel Keresztúr Zemplén vármegye 455 helysége között a tizedik legnépesebb településnek mutatkozik.9

A gyakori háborúk, a török időkre oly jellemző kisebb-nagyobb katonai akciók sok szenvedést okoztak Keresztúr népének is, erősen akadályozva a kedvező lehetőségekre épülő gazdasági haladást. Az 1607-ben megújított törvénykönyvben 64 családfőt sorolnak fel, s ez jelentős visszaesés a 26 évvel azelőtti lakosságszámhoz képest. Ennek okát - Tokaj és Tárcái szomszédos, közös sorsban járó népével egyetemben - ők maguk mondják el a mezőváros törvénykönyvének bevezetőjében: „Az több ostorok közül periig, melyekkel Isten ekkedig sanyargatott bennönket, igen keserves az ellenségnek és sokféle hadaknak kegyetlenségek és kártételek, melyek miatt igen elnyomorodott országunk. Mert nincsen egész Európában oly nemzetség, melynek keze savát nem érezte volna nemzetönk, holott csaknem minden szomszéd országoknak rajtunk és miattunk vagyon veszekedések. [...] Es hogy beszédünket messze ne terjesszük, hanem az mi üdőnkbeli, nem régi példát hozzunk elő: csak az 1604-ik esztendőbeli Szent Mihály havában az Tiszántúl, mikor Dió Szeögnél Petsz János, az római Rodolphus császár hadának egyik részének főhadnagya, 5000 lovag gyalogjával megvereték, és ez dolog miatt az némettel való egyezségünk felbomla, az üdőtől fogva mind ez ideig mennyi változást, pusztulást szenyvedett országunk, még el nem felejtettük és soha el nem felejthetjük. [...] Minthogy penig ez mi vázasunknak is az több körül való helyekkel egyetemben az változásban része volt, nagy romlásban és kárvallásban forgott. Mert mikor Basta György [...] Eperjesről télben 7. Februarii hertelen hadával Tokay segítségére alájövén, ez darab földet árvíz módjára elborító. Ez véletlen jövése Basta Györgynek várasunkbéli számos embereket megemészte, ezmellett marhánkot, jószágunkat itthon tapasztalván, elveszté, magunkat házunk népével egyetemben búdosásban kergete".10 A hosszú- vagy tizenöt éves háború utolsó szakasza, a Bocskai szabadságharc hadjáratai során Keresztúr hadszíntérré vált. Bizonyára nem csak Basta zsoldosainak sanyargatását szen!l DÁVID ZOLTÁN: Az 1598. évi házösszeírás. Budapest, 2001, KSH Levéltára, 603 p.

10 NÉMETH GÁBOR: Hegyaljai mezővárosok „törvényei” a XV1I-XVIII. századból. Budapest, 1990, 32 p.

<23 11 80