A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ 1945 UTÁN - Beilleszkedés az új társadalomba: bűnbánat és reformtervek

gonosz kockázatot, hogy népeket, fajtákat gyökerestől kiirtson. Egyik nép végigdúlja a másik nép országait, elhurcolja férfiait, meggyalázza asszonyait, kardélre hányja öregjeit, betegeit, gyermekeit, s a bosszúállásnak ebben a versengő és egymást túllicitáló párviadalában a kiontott vér magvetése a kiontott vér szörnyű özönének rettenetes aratását hozza. [...] - A testnek vetettünk, és halált arattunk! Vessünk tehát a Léleknek! [...] Itt az idő és alkalom arra, hogy új magvetést kezdjünk: vessünk a Léleknek, hogy örökéletet arassunk! [...] A Léleknek vetünk akkor, ha bűnbánatot tartunk. Addig nincs nemzeti megújulás, épp úgy nincs, mint ahogy nincs megtérés és újjászületés, amíg meg nem valljuk a tékozló fiúval: »Atyám! Vétkeztem az ég ellen és te ellened!« Isten ellen valló árulás, a szövetségi hűségnek megszegése, királysága ellen való lázadás volt, hogy a mi testnek vetettünk, - méltó büntetésként következett reánk a halál. Isten elé kell államunk egyenként és megvallanunk, hogy életünkben mennyi volt a hazugság, a hűtlenség, a gyávaság, a képmutatás, a gyalázatos önzés. Isten elé kell állanunk és megvallanunk: nemzeti életünk tele volt hazugsággal, képmutatással és gőggel, gyűlölettel. [...] tudtuk, hogy mit kellene tenni, és mégsem tettük! [...] Ha ez a nemzedék továbbra is csak mást vádol, mást okol, és nem mer odaállni bátor bűnvallással, magára venni a felelősséget - a megújulás nem következik el! — A bűnbánattal felelősségvállalás jár. [...] Senki rólunk a felelősség terhét le nem veheti. [...] mindnyájunknak ki kell vennünk a magunk részét a történelem ítélőszéke előtt egy nemzet eljátszásának rettentő bűnéből. [...] A Léleknek vet az, aki alázatosan, hívő odaadással, teljes erejéből dolgozik. Egyetlenegy világteremtő erő van a világon, s ez a munka! Istennek kapcsol egybe. [...] Lesz új világ, lesz új Magyarország, ha dolgozni tudunk. [...] De ha egy-két évet elvesztegetünk, ösz- szedugott kézzel nézzük, hogy a romok lelke úrrá legyen felettünk - többé ezt az országot fel nem építhetjük!" - Szükségesnek tartottuk, hogy ebből a helyzetelemző-programadó prédikációból hosszabban idézzünk, mert egyfelől a folyamatosságot és az újat is dokumentálja a felelős egyházi vezető gondolkodásában, s másfelől ez az első' nyilvános református megnyilatkozás Pesten, közvetlenül a front elvonulása után. Ezek a gondolatok meghatározó erővel húzódnak végig a háború utáni első években - a leginkább azonban már Bereczky Albert tevékenysége által lettek ismeretesekké.

A bűntudat és megújulás utáni vágy jellemezte a református egyház háború utáni első éveit. A Dunamelléki Egyházkerület gyülekezeteiben 1945. június 4-10. között bűnbánati evangelizációs hetet tartottak, ahol igehirdetések és előadások szóltak az egyéni és közösségi bűnökről és felelősségről, s a megtérés szükségességéről. 1945 augusztusában a négy egyházkerület püspökei közös pásztorlevelet bocsátottak ki, amelyben kifejezésre juttatták azon meggyőződésüket, hogy az erkölcsi romlás volt az oka az ország romba dőlésének. Az ország megfeledkezett Istenről, az Ő örök Igéjéről és Törvényéről. Soha még olyan megcsúfolása a Tízparancsolatnak nem volt, mint ami ezen a földön végbement. Rettenetes visszaélést űztek a keresz81