A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - EGYHÁZI ÉLET A GYÜLEKEZETEKBEN - Az igehirdetés

László igehirdetéseinek témáit nehéz lenne fölsorolni130, hiszen azok az adott bibliai textusok szerint váltakoztak. De alkalmi (valamilyen külső eseményhez kapcsolódó) igehirdetéseit már könnyebb megemlíteni: jubileumok (Március 15., mohácsi vész, Budavár bevétele, István király ünnepe); társadalmi-politikai alkalmak (pl. az országgyűlés megnyitása). Beszédében március 15-ét az "örök magyar megifjodás" lehetősége ünnepének tartja; a Mohácsra való emlékezés azt veti föl előtte: "hogyan neveli Isten a magyar nemzetet?" (a válasz: az ítélet után "Szent Magot", azaz maradékot hagy benne a jövőnek); Budavár bevételével kapcsolatban a "kiválóság és kiválasztás" különbségét vizsgálja ("magyarnak lenni nem érdem, hanem ajándék"). Ravasz igehirdetói hatását mutatja az is, hogy sok utánzója és epigonja akadt -folytatója azonban nemigen.

Míg Ravasz prédikációiban az esztétikai színesség és a virtuóz szerkezet erősítette a tartalmas mondanivalót, addig Bereczky Albert (Ravasz későbbi utódja) azzal tűnt ki, hogy puritán eszköztelenséggel öntötte formába a prófétai szigorúságú mondanivalót. Jellemzó' egyik legismertebb könyvének már a címe is: Két ítélet között131. Magával a címmel már színt vall a két világháború közti történelmi időszakról alkotott meggyőződéséről. Bereczky Albert és köre (pl. Békefi Benő, Victor János stb.) a belmissziós-evangelizációs mozgalmak felől kiindulva úgy találkoztak a korszak társadalmi-politikai kérdéseivel, hogy megoldásként egyedül a XVI. századéhoz hasonló méretű reformációt, megújulást ("ébredést") tudtak csak elképzelni. Ezen egy biblikus ki- indulású, az igehirdetéssel a tömegeket fölrázni kívánó, de nem az egyén szubjektív világánál és a belső egyházi dolgoknál maradó, hanem a nemzet, a társadalom, a kor kérdéseit vállaló mozgalmat értettek. Bereczky igehirdetésének nagy szerepe volt 1945 után abban, hogy a református egyház ne "próba"-ként, hanem "kegyelmes ítélet" - ként fogja föl azt, ami a II. világháborúban és azt követően történt vele. Az első' esetben ugyanis az lett volna a föladata, hogy maradjon meg olyannak, amilyennek az új korszak találta, a második esetben viszont meg kellett változnia. Bereczky Albertnek és körének egyik szellemi elődje a korszak kezdetén egyébként Jánosi Zoltán volt, akinek igehirdetését a svájci ún. "vallásos szocializmus" irányának a magyar társadalmi viszonyokra való alkalmazásáról alapos disszertációban dolgozták föl.132 Ő a tiszántúli agrárproletárok szószólója, az igazságtalan földbirtokviszonyok ostorözója volt, akit, mint már írtuk róla, a Tanácsköztársaság idején kifejtett működése miatt egyházi büntetésben részesítettek.

A kor igehirdetésének általános jellemzésére visszatekintve, utalunk Boross Géza említett tanulmányára, aki két tévutat említ: az evangélium nacionahzálását (Trianon: "magyar Golgota"), és a termé130 Ravasz László igehirdetéseinek bibliográfiája az És lön világosság c. kötetben. Lásd még Boross Géza: "Igehirdetés", i.m. 409-410.

131 Bp. 1977.

132 Pásztor János: A svájci vallásos szocializmus és hatásai a magyar reformátusok között. Bp. 1969. (disszertáció).

69