A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - EGYHÁZI ÉLET A GYÜLEKEZETEKBEN - Az igehirdetés
AZ IGEHIRDETÉS Az igehirdetés tudatformáló hatása sokszor döntő' volt. Ez idő- ben, amikor a római katolikus tömegek az egyébként latin nyelvű szertartásban még csak némely helyen gyakorolt rövid magyar nyelvű "szentbeszédek"-kel találkozhattak, a református istentisztelet leg- hosszabban tartó eleme a magyar nyelvű igehirdetés volt. Ennek - meghallgatása sok helyen (ahol pl. villany hiányában a terjedni kezdó' rádiónak sem lehetett szerepe) az egyetlen szellemi közösségi tevékenységnek számíthatott. A korszak prédikációinak témái, színvonala. teológiai fölfogása természetesen nem egységes. Boross Géza tanulmánya125 négy forrást említ, melyekből némiképpen rekonstruálhatók a két világháború közti idő prédikációi. E négy forrás: az önálló prédikációs kötetek: az 1919-1948-ig működő Református Igehirdető c. szaklapban megjelent igehirdetések és vázlatok; a rádiós prédikációk, melyek nyomtatásban is megjelentek; végül az igehirdetéssel foglalkozó elvi tanulmányok. A prédikációs kötetek száma végtelen, néhány jelentős szerző: Ravasz László (dunamelléki püspök), Muraközy Gyula (Budapest-Iválvin-téri lelkipásztor), Révész Imre (tiszántúli püspök), Enyedy Andor (tiszáninneni püspök), Victor János (budapesti lelki- pásztor. előzőleg teológiai tanár), Benkő István (rákospalotai lelkész, később esperes). Szabó Imre (budapesti esperes), Trombitás Dezső (később amerikai lelkipásztor), Ecsedy Aladár (tahitótfalusi lelkipásztor, később esperes) stb. - A Református Igehirdető szerkesztői Forgács Gyula, Vass Vince és Bereczky Albert voltak. - Az elvi tanulmányok közül kettőre hívjuk föl a figyelmet. Az egyik Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete,126 mely az igehirdetés kétezer éves történetének művészi fokon megírt összefoglalását, a szerző által később részben elavultnak ítélt elvi fejtegetést, végül máig érvényes formális (alaki) homiletikát (retorikát) tartalmaz. A másik a barthi teológia eredményeit az igehirdetés reformátori öröksége megtalálásában hasznosítani kívánó Bartha Tibor "Az Isten Igéje és igehirdetésünk" című disszertációja.127 Ravasz Lászlót igehirdetőként jellemezve, egyik hivatali utódja napjainkban Ravasz "varázsáról" és "szónoki teljesítményének titkáról" ír128, majd arról, hogy a retorika területén az egyházon kívül is "általános elismerésre és megbecsülésre talált"; de egyházi szempontból ennél fontosabb az, hogy az igehirdetést nem a "világi szónoklattan" vallási tárgyakra való alkalmazásában látta, hanem "az igehirdetés egészen különös és sajátos törvényeit" mutatta fel.129 Ravasz 125 Boross Géza: "Igehirdetés", u.o. 497. , 74. j. ‘26 Pápa 1915. 127 Bartha Tibor: "Az Isten Igéje és igehirdetésünk. A kapcsolódási pont és a theologia naturalis problémája a Barth és Brunner közti diskussióban". In: Theologiai Szemle, 1938. 14. pótfüzet. 128 Tóth Károly: "Emlékbeszéd Ravasz László születésének 100. évfordulóján (1982. okt. 1.)" In: Gyökerek és távlatok, Bp. 1985. 36. im U.o. 38. Ó8
