A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A zsidókérdés

előtt: ha a felsőház megbuktatja a zsidótörvényt, megakadályozni akkor sem tudja annak meghozatalát, mert a képviselőház által kétszer megszavazott törvényjavaslat a felsőház állásfoglalására vagy a kormányzó vétójára való tekintet nélkül törvénnyé vált volna. Ha a felsőház ezt a döntést kierőszakolja, akkor a szélsőjobboldali agitáció nagy tömeggel hozza be embereit a választásoknál, ez esetben már akkor megkezdődik német mintára a kíméletlen és erőszakos zsidóüldözés. Helyesen, vagy helytelenül úgy döntöttek a felsőház tagjai, közöttük az egyházak képviselői is, hogy nem buktatják meg Teleki Pál kormányát, hanem megpróbálnak minél több gonoszságot lefaragni a törvényjavaslatból és minél több kedvezményt biztosítani egyes zsidó kategóriáknak, köztük elsősorban a keresztyénné lett zsidóknak."93

Ravasz püspökkel nagy tekintélye ellenére sem mindenki értett egyet, s voltak, akik hangot is adtak másfajta nézeteiknek. 1938-ban Bereczky Albert kiadja "A zsidók titka" című beszédét, amelyet a budapesti Pozsonyi úti református templomban tartott (akkor ott volt lelkész) Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele (11:25-29.) alapján. Megállapítja, hogy nyugtalan és zavaros korunkban milyen nagy felelősség van a Krisztus egyházán és az igehirdetőkön: Isten Igéje az egyetlen biztos tanácsadónk és erőforrásunk. Ezután kifejti a zsidóság kérdését. Az első dolog, amit a zsidóság "titkáról" mond, az, hogy Isten az Ő kegyelméből kiválasztotta Izráelt. Mivel azonban Izráel népe a Krisztus megvetésével méltatlanná tette magát erre a kegyelemre, ezért Isten ítélet alá helyezte; Krisztus nélkül akart maradni és Krisztus nélkül maradt valóban. De az elvetés nem végleges; Isten visszafogadhatja a megkeményedett és elvetett Izráelt abba a kegyelembe, amelyből hitetlensége és keményszívűsége miatt kiesett. A nem zsidó származású keresztyén emberek legyenek testvérei azoknak, akik közül való, test szerint, a mi üdvözítő Jézusunk is.

Az ORLE 1939-es ceglédi gyűlése a Rosenberg-féle fajelméletet mint pogány tanítást vetette el. Az 1940. évi tiszántúli kerületi gyűlés hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus alapmotívuma a totális állam és az istentelen tőke összeütközése. A református sajtó is elutasította a fajelméletből származó üldözést. 1944-ben a deportálások ellen a református püspökök közösen lépnek föl, tiltakoznak a kormánynál az üldözések ellen, s a templomokban közös szövegű nyilatkozatokat olvasnak föl.

1942-ben megalakult az Egyetemes Konvent Jó Pásztor Bizottsága, Éliás József igazgató-lelkész vezetésével. A Bizottság célja volt egyrészt a zsidótörvények által hátrányos megkülönböztetésben részesített egyháztagok különleges lelkigondozása és védelme, másrészt általában a hivatalos egyházi Izráel-misszió föladatainak hordozása. A cél elérésére a Bizottság lelkésze konferenciákat rendezett, előadásokat tartott, istentiszteleteket, bibliaórákat vezetett, megszervezte országosan a munkaszolgálatosok lelkigondozását és védelmét, rend93 Lásd Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. Bp. 1945. 8-9.

54