A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A zsidókérdés
azt azzal is, hogy a bérét is védi. "Méltó a munkás az ő bérére", jelenti ki Isten, s ezzel a munkabér védelmére kel azzal szemben, aki adja, bogy el ne vonja, le ne alkudja, rabszolgazsolddá ne zsugorítsa. A munka javakat termel, s a javak azoké, akik dolgoztak érte. Aki tudna dolgozni, és nem dolgozik, még ha a fél ország is az övé, nyomorult bitang az Isten világában. Az ilyen ember másoknak munkájából él, s minél jobban él, annál jobban tékozol. A tőke rendeltetése a református keresztyén tanítás szerint Isten dicsőségének szolgálata, s a keresztyén szocializmus éppen ezért szembefordul az istentelen kapitalizmussal. Kifogásolja benne a zabolátlan "profitéhséget", a könyörtelen versenyt, azt, hogy kiuzsorázza a munkásokat, s elvonja tőlük a nyereséget. Legfőképpen pedig azt kifogásolja, hogy a tőke csak a termelés fokozására gondol, de nem a javak elosztásának igazságára. Súlyos szavak, meglepően merész gondolatok voltak ezek! Az előadó számos lényeges problémát meglát, bár nem látja a probléma gyökerét: a tulajdonviszonyokat. így megoldási javaslatai is a felületi kezelésekre irányulnak, nem az alapokra: a kapitalizmus lényegével azért nem tud szembefordulni, mert az adott tulajdonviszonyokat végső soron megmásíthatatlanoknak tartja. Ezen az alapon mindenesetre a hivatalos egyház és az egyes egyesületek, szövetségek is különböző diakóniai és egészségügyi intézményeik útján is igyekeztek - adott lehetőségeiken belül - a nyomor, a betegség, s az egyéb súlyos helyzetek által sújtottakon segíteni.90 A ZSIDÓKÉRDÉS A református egyház társadalmi szolgálatának másik, ez idő szerint még mindig kellőképpen föl nem dolgozott területe az emberi jogok védelmének terén kifejtett nem jelentéktelen tevékenysége, amely az adott korszakban leginkább a zsidókérdés köré csoportosítható.91 A magyarországi zsidóság és a magyarországi antiszemitizmus helyzetének tárgyalását sokkal korábban kellene kezdeni, mint az 1930-as évek vége, vagyis az ún. "zsidótörvények" keletkezésének ideje. Ez azonban nem lehet föladatunk; itt és most abból a tényből 90 Legújabb összefoglalása: A Magyarországi Református Egyház diakóniája c. könyvben Bp. 1979. 91 E téren Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen c. műve alapvető'. Ez forrásként használja a "Pro memoria — Egy fejezet Ravasz László készülő' püspöki jelentéséből" c. kéziratot (az említett püspöki jelentés sohasem készült el). Adatai megegyeznek Lévai Jenő: Fekete könyv, Fehér könyv és Szürke könyv (1946) adataival. - Az igen nagy számú újabb irodalomból - amelyek azonban együttvéve sem helyettesítenek egy átfogó, minden részletre kiterjedő, levéltári adatokat a teljesség igényével feldolgozó, tárgyilagos monográfiát - az alábbiakat emeljük ki: Szenes Sándor interjúja: "[...] akkor már minden egyházfő asztalán ott volt az Auschwitzi Jegyzőkönyv In: Valóság, 1983.10. sz. 78-90.; Komoly Ottó naplója 1944, közli Mester Miklós, Majsai Tamás és Schmidt Mária, In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve III., Bp. 1984. 238-305. ; Tóth Károly: "Mit tett a magyar református egyház a zsidóüldözés ellen? In: Confessio, 1985. 2 sz. 15-24. 52
