A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A paraszt- és munkáskérdés

csere folytatása mellett, s rétegenként négy-négy delegátusból álló "akcióbizottságot" választott, amely a további irányítást végezte. Az a 12 fős akcióbizottság azután márciusban csatlakozott a Magyar Történelmi Emlékbizottsághoz is.86

A találkozók, eszmecserék szintén folytatódtak. Elsősorban az SDG balatonszárszói üdülőtelepén tartott nyári konferenciákon, amelyek tulajdonképpen ürügyül szolgáltak "arra, hogy nyári üdülés örve alatt [...] szellemi barátkozást, szociológiai és irodalmi tájékoztatást adjanak - adjunk, mi, előadók - az ország minden részéből össze- toborzott református értelmiségi fiataloknak" — írja Veres Péter.87

A "szárszói konferenciák" körében messze kiemelkedik az 1943. augusztus 23-29. között rendezett találkozó jelentősége. Ezen a konferencián mintegy 600-an vettek részt: az SDG tagjai, a Györffy kollégium, az Egyetemi Diákegység-mozgalom, a Parasztszövetség, a Katolikus Legényegylet vezetői, a Turul Kiadó, a Magyar Elet Kiadó szerkesztői és barátai, papok, tanárok, egyéb értelmiségiek, felső- és középiskolások, kisebb számban paraszt- és munkásfiatalok is. A konferencia rendezői a magyar társadalom előtt álló, nagyon is aktuális kérdéseket tűzték a napirendre s előadókul a problémák legavatottabb ismerőit kérték föl. A konferenciát Bognár István, az SDG alelnöke nyitotta meg, majd Kodolányi János tartott bevezető előadást. Ezt követte Erdei Ferenc "A magyar társadalom" című társadalomtudományi tájékozódást nyújtó és a modern magyar társadalmi fejlődést elemző' előadása. Veres Péter a "Hivatásszervezetről", Német László a már ott is nagy vitát kiváltó, s később is igen kemény bírálatnak kitett "harmadik útról" és az értelmiség szerepéről beszélt. Jócsik Lajos "A Közép-Dunamedence közgazdaságáét vázolta föl, László Gyula "Régészeti néprajz és magyar őstörténelem" címmel fejtette ki nézeteit. Dömötör Sándor "Hagyományaink élete", Muharay Elemér pedig "Népi kultúra, közösségi kultúra" címmel adott elő. Erdei Ferenc "A magyar földkérdés"-t fejtegette. Minden előadást élénk vita követett. A "szárszóiak" közül azután sokan eljutottak az ellenállásban való aktív részvétel különböző formáihoz.

A munkáskérdésben már az 1920-as évektől kezdve — igen megkésve ugyan, de egyre határozottabb hangon - számos előadás, prédikáció újságcikk és tanulmány jelent meg, só't konferencia is foglalkozott a kapitalizmus és szocializmus kérdésével, valamint az egyháznak ezekhez való viszonyával és a tennivalókkal.88 Sokan érezték és látták, milyen súlyos mulasztást jelent az, hogy az egyház megfeledkezett az evangélium szociális üzenetének hirdetéséről, a tőke uralmának gonosz hatásáról, annak méltó bírálatáról, s a munkások szo86 Lásd Havas Gábor: "Először együtt", In: Magyar Nemzet, 1982. február 21. 5.; Havas Gábor - Ohati Nagy László — Sebestyén László: "A 43-as szárszói találkozó előzményeihez" In: Valóság, 1973. 8. sz. 43-55.; Sebestyén László: "Emlékezés az 1942. évi ifjúsági egységtalálkozóra" In: Confessio Bp. 1982. 2. sz. 12-27.

87 Veres Péter: Szárszó. Bp. 1971. 151.

88 Ez a kérdés azonban még kevésbé földolgozott eddig, mint más, a két világháború közötti egyháztörténeti kérdések.

50