A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK - A történelmi kálvinizmus
"ellenforradalom: medicina peior morbo", olyan orvosság, mely rosz- szabb a halálnál.58 A legszélesebb körű "társadalmi parlamentarizmust" sürgeti és a német (sváb) terjeszkedés veszélyeire hívja föl a figyelmet 1928-ban. A háború és a béke kérdését szerinte csak a leszerelés oldhatja meg. "Egyházunk és a munkáskérdés" című előadásában a szocializmus világnézetét ugyan nem fogadja el, de gazdasági programját és a jobb társadalmi viszonyok fölépítésére való törekvését helyesli. Az alábbi idézetben nemcsak a konzervatív, de a realista kritikus és közéleti ember hangján is szól, Berzeviczy Alberttal kapcsolatban, arról, hogy az iskolapéldája volt annak, "miképpen kellett volna a gentrynek polgárrá válni, a magyarnak európaivá, mindennek, ami európai: magyarrá, az arisztokratának demokratává és miképpen kell vala a demokráciát szellemi értéken fundáltatni".59 Imre Lajos teológiai tanár (1921-1945 közt Kolozsvárt) a pedagógia területén alkalmazta az újkantiánus,60 majd a barthiánus61 gondolatokat. Nézetei a református iskolák gyakorlatában valósultak meg, így itt vált ez a teológiai irány - tehát nem a gyülekezetekben, mint a többi - társadalmi hatását tekintve szélesebb körűvé. A TÖRTÉNELMI KÁLVINIZMUS A történelmi kálvinizmusra hollandiai teológiai eszmék, mégpedig a múlt századi, a liberális teológia előtt kaput nyitó hivatalos református egyházból kivált, "szigorú" hitvallásos egyház teológusai, Abraham Kuyper, a neves államférfi (miniszterelnök is volt), illetve az általa alapított egyház teológusai hatottak. Hazai képviselője elsősorban Sebestyén Jenő budapesti teológiai tanár, aki a Kálvinista Szemle szerkesztőjeként is publikálta nézeteit. Ót főleg a specifikus református vonások érdekelték, ebből alkotott - részleteiben is jól kidolgozott - teológiát és eszmerendszert. Ezt dogmatikai jegyzeteiben írta meg, a klasszikus ortodox terminusokat használva, bár egyáltalán nem feledkezve meg kora kérdéseiről, sőt azokra gyakran polemikusán reflektálva. Legfontosabb tétele: Isten abszolút szuverenitása, melynek két területe az egyház világa (a különleges kegyelem) és az egyetemes szuverenitás (az általános kegyelem) világa. Ez utóbbi hangsúlyozását református specifikumnak tartotta, s erre hivatkozva irányította tanítványai érdeklődését olyan kérdések felé, amelyek az "általános" (azaz hívőkre és nem hívőkre, tehát minden emberre egyaránt kiterjedő) kegyelem világába tartoznak. Hangsúlyozta a predesztináció (eleve elrendelés) fontosságát, de nem gőgös kiválasztottságtudatként, hanem tárgyilagos és felelősségteljes küldetéstudatként kívánta ezt a tanítást fölhasználni. Minden vallásos mozgalommal szemben az egyház elsőbbségét hirdette; a teológiai tételekben az objektív kijelentést helyezte a szubjektív élményszerűség fölé; az indivi58 Ez és a következő'.: Ravasz László: Alfa és Omega. Bp. 1932. 226., 247., 255. 59 Ugyanő': Isten rostájában. III., Bp. 1941. 162. 60 Lásd Imre Lajos: A gyermek vallása. Hódmezővásárhely 1912. 61 Lásd ugyanő: Katechelika. Bp. 1942, 39
