A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak
előkészítése és végrehajtása volt, amelyek az állam és az egyház szétválasztása következtében az egyházi élet átalakításában elkerülhetetleneknek, célszerűeknek és kívánatosaknak tűntek. A bizottság vezetői és az egész mozgalom irányítói, lelkesítői, spiritus rector ai Deme László és Gombos Ferenc voltak. (A budapesti hitoktatók testületé egyébként képviseleti úton szintén bejelentette a gyűléshez való csatlakozását.) Másnapra, március 28-ra a reformbizottság értekezletet hívott össze, amelyen jelen volt Takaró Géza kőbányai és Benkő István rákospalotai parókus lelkész is, aki ekkor kapcsolódott a mozgalomhoz. A gyűlés tárgya az "egyházi védelem" megszervezése volt: elhatározták, hogy a direktórium kéri a IX. kerületi Munkás- és Katonatanács védelmét a proletárok által képviselt egyház számára. A gyülekezeti direktóriumot a IX. kerületi Munkás- és Katonatanács elismerte, az egyházközséget védelme alá vette, s ennek értelmében a Kálvin téri templom ajtajára "Proletár direktórium ellenőrzése alatt" föliratú táblát helyeztek el. A másik, sürgősen megoldandó kérdés a legközelebbi, március 30-i (és további) vasárnapi istentiszteleteken követendő eljárás kidolgozása volt. Erre egyrészt az előző vasárnapi botrányokról elterjedt hír adott okot, másrészt pedig az a körülmény, hogy a direktórium úgy értesült: a munkástanácsok megtiltották a templomban bármiféle tanítás elhangzását, s csupán a ceremoniális részt engedélyezik. Ez az értesülés bizonytalan forrásból eredt ugyan, de közszájon forgott, s megerősíteni látszott a kálózi lelkészi hivatalból érkezett átirat is, amely szerint az ottani munkástanács a református istentiszteletet, a benne elhangzó prédikáció miatt, tanításnak tekintette, s ezért megtartását megakadályozta. Ezért a reformbizottság úgy látta jónak, ha egyrészt ezen a vasárnapon elhagyják az igehirdetést, s helyette inkább hosszabb bibliai szakaszt olvasnak föl a templomban (és más, vallásos jellegű összejöveteleken pótolják az igehirdetést); másrészt célszerűnek látszott az egyes exponáltabb lelkészi hivatalokhoz „bizalmi emberek" küldése, amit azonban csak a parókus lelkészek hozzájárulásával lehetett végrehajtani. A velük való tárgyalást Csűrös István gimnáziumi vallástanár vállalta magára, s végigjárva az érdekelteket, megnyerte azok beleegyezését, megértetve velük, hogy saját és gyülekezeti érdek, ha legalább ideiglenesen és formálisan visszavonulnak. így került Petri Elek mellé a Kálvin térre Benkő István, Kovács Emil fasori lelkész mellé Fiers Elek, Keresztesi Samu zuglói lelkész mellé pedig Kovácsy Sándor.27 Takaró Géza és Haypál Benő kijelentett, hogy Kőbányára és a budai gyülekezetbe nincs szükség külön kisegítő kiküldésére, ott zavargások nem várhatók. A március 30- i, vasárnapi istentisztelet mindenütt szép rendben folyt le; este a Teológiai Akadémia dísztermében a reformbizottság vallásos estélyt rendezett. Ehhez megszerezték a Munkás- és Katonatanács engedélyét is. Előadók Benkő István, Szabó Imre (a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület 27 Kovácsy Sándor ekkor segédlelkész, Kovácsy Margit diakonissza testvére, nem azonos a hasonló nevű fó'gondnokkal. 24
