A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak

lelkésze), Gombos Ferenc és Enyedy Andor voltak. Olyan hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy a Díszteremben nem fértek el. Benkő István előadása után a Népszava pénztárosa, a munkástanács egyik tagja és megbízottja szólt hozzá: "Arra, amit az előadó beszélt, annyi megjegyezni valóm van, hogy örülök, hogy a keresztyénség nem bírta megvalósítani a maga programját, mert ha megtette volna, akkor a kommunizmus már nem valósíthatta volna meg a magáét" - mondta.

Április 2-án az evangéliumi munkások újabb gyűlést tartottak, amelyen már konkretizálták a reformbizottság javaslatait, és azt az egyesületek tagjai alá is írták. A direktórium időközben kieszközölte, hogy a szigorú szesztilalom ellenére a húsvéti úrvacsorái bort minden egyházközségnek kiutalták, s az úrvacsorái kenyérhez szükséges lisztet a rekvirálás alól szintén mentesítették. Az április 6-i vasárnapi istentisztelet is rendben folyt le mindenütt. A reformbizottság ez alkalommal már a kijáratoknál osztogatta újjászervezési reformjavaslatait.

Április 8-án, kedden a budapesti presbitérium gyűlést tartott. Ezen a gyűlésen a reformbizottság megbírálás és a további lépések megtétele végett a presbitérium elé terjesztette nagy tömegű aláírással ellátott javaslatait. A presbitérium Bilkei Pap István és Kováts János István teológiai tanárok javaslatára egy "vegyesbizottságot" küldött ki a javaslatok megvizsgálására: a vegyesbizottság 12 tagját a presbitérium delegálta, másik 12 tagját pedig a belmissziói egyesületek adták. Ezzel a reformbizottság tevékenységének egyik fele megszűnt, mivel azt a vegyesbizottság vette át. Ugyancsak ezen az értekezleten azonban Kováts János István részéről az a méltatlan vád érte a lelkészi hivatalokhoz kiküldött lelkészeket ("bizalmi embereket"), hogy - úgymond - őket személyi ambíciók vezették. Erre Benkő István azonnal írásban benyújtotta lemondását, s kijelentette, nem hajlandó tovább részt venni sem a reformbizottság, sem a direktórium munkájában. A reformbizottság még aznap este ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy mivel a reform ügyét és a szervezési ügyeket már úgyis átvette a vegyesbizottság, a helyzet nyugodtabb, a "likvidálástól" az egyházat megvédeni úgysem tudja, s a presbitérium részéről megszégyenítő rágalommal illették az egyházvédelmi mozgalmat - mindezért a direktóriumot megszünteti, s a "bizalmi embereket" visszahívja. Ez a határozat forma szerint csak április 12-én lépett életbe, de gyakorlatilag már másnap, 9-én végrehajtották.

Még az előző napi események előtt a reformbizottság április 9-re táviratilag Budapestre hívta konferenciára a belmissziói munka vidéki aktivistáit. (A táviratot Deme László és Gombos Ferenc fogalmazta.) A konferenciára 200-250 résztvevő gyűlt össze, programja és előadói a következők voltak:

1. Egyház és állam - előadó: Forgács Gyula;

2. Gyülekezeti szervezkedés - előadó: Deme László;

3. Egyetemes pásztorkodás - előadó: Benkő István;

4. A gyülekezetek társulása - előadó: Sebestyén Jenő;

25