A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak

helyeseltek, és egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el az elnökség két tagjának engesztelő szavain kívül."24 Szilassy Aladár kijelentette, hogy a vezetőség nem ragaszkodik állásához, másnap vagy harmadnap az elnökség le is mondott, s a budapesti egyházközség elnöki tisztét Haypál Benő budai lelkész vette át, a főgondnoki hivatalra pedig Némethy Károlyt választották. A március 25-i viharos gyűlés alakulása spontán jelenség volt, s megegyezés nélkül ért véget. Hatása mégis jelentős; megtörtént az egyházközség vezetőségének lemondása, amellyel utat engedett az új szervezkedésnek.

Az egyházi élet és szervezet újjáalakítására újra el is indult a mozgalom. Ehhez természetesen engedélyre volt szükség: a szervezők fölkeresték Faber Oszkárt, aki az engedélyt megadta, azzal a megjegyzéssel, "csináljanak amit akarnak, csak ellenforradalmi propagandát ne űzzenek".25 Az újjászervezésben a vezetők azoknak a világi elemeknek akarták biztosítani az irányítást, akik különböző evangéliumi mozgalmakban dolgoztak: az volt az elképzelésük, hogy ha ezek az emberek kerülnek előtérbe, akkor a reformokat (önkéntes egyháztagság, az egyházi élet demokratizálása, a belmissziói intézetek megszervezése, a hitélet elmélyítése) velük csakugyan meg is tudják valósítani.

Március 27-én a budapesti református belmissziói egyesületek - Bethánia Egylet, Lorántffy Zsuzsánna Egyesület, Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség - képviselői tanácskozásra gyűltek egybe. Az összejövetel korelnöke Csűrös István, a gyűlés témája "az egyház védelme" volt. A résztvevők egyetértettek azzal, hogy "forradalmi" szervezetet kell az egyházközség élére állítani. A belmissziói egyesületek képviselőiből háromtagú gyülekezeti direktóriumot alakítottak, amelynek tagjai voltak: a Keresztyén Ifjúsági Egyesület részéről Pap Gyula, a Bethánia Egylet részéről Szalay Lajos, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Lánycliákszövet- ség részéről Victor Erzsébet.26 A diakonissza-intézetek ügyét Kovácsy Margit Filadelfia-intézeti diakonissza képviselte. Ezen a gyűlésen kiküldtek egy "forradalmi bizottságot" is, amely ezen a néven csak rövid ideig és inkább csak kifelé működött, s hamarosan a "reformbizottság" nevet vette föl. A bizottság előbb szűk körű volt, majd kiegészült az összes belmissziói egyesület képviseletével. Föladata azoknak a szervezési-szervezeti kérdéseknek, intézkedéseknek

24 "A budapesti református egyházban 1919. március 21. és április 12. között lejátszódott események vázlata" c., már idézett kézirat állítása.

25 Gombos Ferenc visszaemlékezése a Patay-eló'adásban.

26 Bottyán János: "A Tanácsköztársaság és az egyház" c. cikkéből, in: Református Egyház, 1979. 119-120. "1919. március 19-én szervezett szocialistákból és egyben buzgó keresztyén tagokból álló proletár direktórium vette ót a budapesti egyház ügyeinek ideiglenes vezetését és javainak a proletárdiktatúra esetleges magán kitöréseivel szemben való védelmét", a szövegrészben az "1919. március 19." bizonyára elírás. Erősen megkérdőjelezendő' az is. hogy az említett direktóriumi tagok "szervezett szocialisták" lettek volna, s Haypál Benő a budapesti presbitérium elnöke volt a korábbi elnökség március 25-e utáni lemondását követően, nem pedig a direktórium elnöke.

23