A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak
lentette, hogy a teológiai internátus diákigazgatás alá vétetett; ez azonban spontán akció volt, a későbbi egyházi szervezkedésekhez és a Vallásügyi Likvidáló Bizottság későbbi intézkedéseihez nem kapcsolódott. Az értekezleten szóba került az egyház védelme. Előbb egy igen naiv elgondolásból fakadó indítvány született: az egyház legelőkelőbb vezető' férfiaiból deputáció szerveztessék, s az menjen föl a proletárkormány illetékes megbízottjához, s ott kérje az egyház autonómiájának érintetlenül hagyását. Az indítványra Beme László, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség titkára reflektált. Azt mondta, hogy az egyház jelenlegi vezetőinek az érdemeit a legteljesebb mértékben méltányolja, azonban a mai viszonyok között be kell látniuk, hogy az egyház ügyének most nem használhatnak, s ezért nekik maguknak kell lehetővé tenniük, hogy mások, akik a jelen körülmények között több reménnyel vehetik föl az egyház védelmének ügyét, ezt a munkát magukra vállalhassák. Ezután Gombos Ferenc21 vallástanár szólt; "szenvedélyes modorban" bírálta az egyház vezetőit, "lobbantotta szemükre magatartásukat". Kijelentette, hogy ők "az okai. hogy az egyház nem tudott lépést tartani a korral és nehéz helyzetbe került. Naiv tájékozatlanság azt hinni, hogy a forradalmi kormány kivételes elbánást biztosít bármelyik felekezetnek is. A magunk erejére vagyunk utalva. Új vezetőkre van szükség, s akkor tesznek jó szolgálatot, ha félreállnak", és beismerik, "hogy ebben a válságos időben alkalmatlanok a vezetésre, de készek átadni a helyüket azoknak, akik a múltban nem kompromittálták magukat".22 Gombos ezután bejelentette, hogy országos mozgalmat indítanak, híveiket az evangéliumi egyesületek koréból toborozzák, s elsősorban azokat a hívő egyházi férfiakat hívják segítségül, "akiknek nem dísz és hagyomány a vallásos élet". Ekkor jelentette be azt is, hogy vallástanári állásáról és egyben lelkészi jellegéről (képesítéséről) is lemond,23 nehogy úgy tűnjék föl. mintha valamilyen tisztségre vágyna vagy várna. Deme és Gombos beszédei után a hangulat egyre izgatottabb lett, majd az indulatok fékezhetetlenül kitörtek. Patay Pál felszólalásának éle elsősorban Kovácsy Sándor főgondnok és egyházkormányzási stílusa ellen irányult; az ő beszédének alaphangja is elkeseredett és kíméletlen volt, csakúgy mint Gombosé. A panaszok egyébként, lényegüket illetően, csak megismétlései voltak az Országos Református Tanács ülésein és más, korábbi alkalmakon elhangzottaknak, csupán hangnemük volt kíméletlenebb, izzóbb. "A gyűlésen jelen lévők különben az elmondottak lényegével egyetértettek, mert többször hogy "kommunista", "a IX. kerületi Munkás- és Katonatanács bizalmi embere", aki minden gyűlésen részt vett, a későbbi direktórium tagjait mindenhová kísérte. 21 Későbbi írói álneve Simándy Pál. A Tanácsköztársaság megbuktatása után Csehszlovákiába menekült, ahol tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar kisebbség politikai és kulturális mozgalmaiban. A 30-as évek végén tért haza Magyarországra. 22 Gombos Ferenc visszaemlékezése a Patay-eló'adásban. 23 Ez az önvallomás ellentmond a Magyar Irodalmi Lexikon (1965) III. kötete 59-60. lapjain olvasható állításnak, miszerint "Az 1918-19-es forradalmakban való részvétele miatt állását vesztette [...]" 22
