A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA
nem ellenforradalmit mondtak!) írókkal, külföldi ismerősei vannak, s erőszakos befolyása alatt tartja a lelkészeket. A lelkipásztoroktól, személyéhez való ragaszkodásuk esetén, megvonják áz állami támogatást, a kongruát. A tiszáninneni lelkészek jelentős többségének tisztességét mutatja, hogy ez a fenyegetés nem hatott a kellő súllyal, így a püspökválasztás hosszú hónapokig elhúzódott. Dokumentálni nem tudjuk, de a jelek arra engednek következtetni, hogy a Koncz Sándortól távozó államiak egyeztettek az ideiglenes elnökséggel, mert a következő napon, január 22-én Farkas Elek és Dienes István aláírásával körlevél jelent meg, amely felfüggesztette a választást. Az indoklás szerint „újabb lényeges, rendkívüli körülmények merüllek fel. Ezek, valamint az, hogy az egyházkerületi közgyűlés határozata a megelőzően tartott egyházkerületi értekezlet általános véleményével nem volt egészen egybevágó, valamint a hozzánk érkezett rendkívül sok észrevételezés, és ezen kívül az egyházkerületi közgyűlés egyik alkotó tagjától újabb közgyűlés összehívására beérkezett indítvány arra késztette az egyházkerület elnökségét, hogy a választás elrendezésével kapcsolatos határozat kérdésében ezévi február 5-re újabb kerületi közgyűlést hívjon össze”.20 A lényeges, rendkívüli körülmény csak az AEH közbelépése lehetett. A rendkívül sok észrevételezésnek az iratok között nincs nyoma, viszont az ideiglenes elnökség eljárását többen kárhoztatták. (Lehet persze, hogy valamely fatális véletlen folytán ez utóbbi iratok maradtak csak fenn!) Az pedig, hogy a közgyűlés másként határozott, mint a megelőző szűkebb körű értekezlet, nem indokolja az újabb közgyűlés összehívását, hiszen a közgyűlés a döntő fórum és nem az értekezlet. Végül a közgyűlés egyetlen tagjának utólagos felszólalása nem elegendő a határozat felfüggesztésére és új közgyűlés összehívására. S aligha véletlen, hogy ez az egyetlen felszólalás éppen január 21-én kelt, amikor az AEH illetékesei is akcióba léptek. Abban is van valami különös, hogy a kötelességtudó ideiglenes elnökség - egyik tagja Miskolcon, a másik Göncön - másnap már azonnal egybehangzóan intézkedett. A közgyűlés határozatával szemben felszólaló tanácsbíró az elnökséggel egyetértésben Enyedy Andor reaktiválását tűzte ki újólag célul.21 Áz elnökség azzal a kérdéssel fordult a Zsinati Tanácshoz, hogy vajon a kerületi fó'tisztségek. „de különösen a püspöki tisztség más úton is betölthető-e, mint választás útján”. Ugyanakkor továbbra is életben tartották a püspöki tiszt megszüntetésének kérdését, sokakat megtévesztve az episzkopalizmus elleni küzdelem álcájával. Országos visszhangot kapott a kérdés, Tiszántúlról és Dunamellékről is érkeztek ezt a megoldást támogató nyilatkozatok. Tisztességtelennek minősíthető az elnökség részéről az Enyedy Andor melletti kardoskodás, hiszen a valóságos cél az általános tisztújítás elkerülése volt, amint azonnal ejtették is ezt az elképzelést, amint céljuk elérése bizonyossá vált. Hihető, hogy a törvénytelenül félreállított egykori püspök 20 SRIvLt. Püspöki iratok, 46/1957. 21 Uo. 43/1957, 44/1957. 23Ó
