A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA

visszahívását szorgalmazók nem látták kellőképen át az AEH-val együttműködő Farkas Elek és Dienes István (s még néhány társuk) szándékát. Ugyanakkor Enyedy reaktiválása kínos lett volna a hatalom számára, hiszen azt a látszatot kelthette, hogy minden félreállított „régi” ember visszatérhet, s mindenképpen felvetette volna a súlyos jogsértések és törvénytelenségek jóvátételének igényét. A kommunisták viszont éppen újabb törvénytelenségek végrehajtásával voltak elfoglalva, s nem igen értek rá a régiek miatt bűnbánatot gyakorolni.

A február 5-i közgyűlés előtt az ideiglenes elnökség szűk körű értekezletet tartott, az egyházmegyék elnökségeinek és megbízható lelkipásztorok bevonásával. Ez a fórum előre eldöntötte a határozati javaslatot a püspökválasztás tárgyában. A közgyűlés pedig a január 15-én hozott határozatot „a kerületi elnökségnek a közgyűlést megelőzőén tartott értekezleten kialakult vélemény figyelembe vételével készített határozati javaslata alapján hatályon kívül helyezte azzal, hogy e tisztségek tekintetében később összehívandó közgyűlés dönt”.22

Ezt a közgyűlést azonban szeptember 10-ig nem hívták össze. Időközben a lelkészek között tovább élt Enyedy Andor visszatérésének igénye és reménye. A Hevesi Egyházmegye lelkészi kara ezt testületileg is kinyilvánította május folyamán, s az egykori püspök is reménykedett reaktiválásában.23 A háttérben viszont más irányt szabtak az eseményeknek. Megszületett ugyanis az Elnöki Tanács 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendelete, amely a magasabb egyházi tisztségek betöltését előzetes állami beleegyezéshez kötötte. A püspöki tisztre ezt a hozzájárulást Darányi Lajos sárospataki lelkész, zempléni- és Komjáthy Aladár egri lelkipásztor, hevesi esperes kapta meg. A fő- gondnoki tisztségre Dienes István borsodi-, valamint Szemerey László hevesi egyházmegyei gondnok nyert állami zöld utat. A választás kiterjedt minden egyházkerületi tisztségre.24

Úgy tűnik, hogy a kettős jelölés csak a demokrácia látszatáért volt. Legalább is erre következtethetünk abból, hogy az ideiglenes elnökség - amely mint ügyvivő ilyesmire nem is lehetett törvényesen felhatalmazva - élt az ajánlás lehetőségével, miközben hangoztatta a gyülekezetek szabad választásának jogát. így választották meg csaknem teljes egyhangúsággal püspöknek Darányi Lajost, főgondnoknak Dienes Istvánt.

A „biztosra menő” ideiglenes elnökség azonban nem tudta kiküszöbölni így sem a „szabad választáson” sötét foltot ejtő botrányt. Anélkül ugyanis, hogy egyáltalán jelölték volna, Koncz Sándor a fó'- jegyzői tisztre kapott 78 szavazatot. A tisztségre újra ki kellett volna írni a pótválasztást a hatályos törvény szerint, az elnökség azonban körlevélben tudatta, hogy Koncz Sándor visszalépett.25 A baj az volt,

22 Uo. 77/1957.

23 Uo. 180/1957.

24 Uo. 331/1957.

25 Uo. 384/1956.

237