A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA
missziói parancsát jobban teljesítheti a Tiszáninneni Egyházkerület életrehívásával”.15 A döntésről a tiszáninneni gyülekezeteket értesítő körlevelet ugyanazok fogalmazták - Farkas Elek és Dienes István —, akik tiszáninneni részről fő ideológusai voltak a megszüntetésnek. Egyetlen szóval sem utaltak arra, hogy a megszüntetés lényegében törvénytelen volt, hazug szólamokkal alátámasztva. Természetesen nagyon hálásak voltak Isten iránt az új lehetőségért, és igen remélték, hogy Tiszáninnen megtalálja célját és hivatását az egyetemes magyar református egyház életében.16 A rendkívüli egyházkerületi közgyűlést január 15-re tűzték ki, amely a püspöki és főgondnoki tisztre rendelte volna el a szavazást, a Zsinati Tanács határozatát követve. Ez a szándék a lelkipásztorok többségének elképzelésével ütközött, mert ők általános tisztújítást óhajtottak. Erre nézve több presbitérium is határozatot hozott. A Zsinati Tanács által megbízott ideiglenes elnökség azonban mindent megtett, hogy megakadályozza az általános tisztújítást.17 Ezzel a magatartással az újra pozícióhoz jutott kommunista hatalom elvárásainak igyekezett megfelelni. Ennek érdekében a püspökválasztást is el akarták kerülni, Enyedy Andor reaktiválása útján. Az erről szóló határozati javaslatot, egy megelőző, a közgyűlésnél szű- kebb körben lefolyt egyházkerületi értekezlet álláspontja alapján, előre megfogalmazták. A közgyűlés azonban ragaszkodott a választáshoz, bár az általános tisztújítást nem tudta elérni, így ennek ügyét elnapolta. A püspöki tiszt kérdésében a többségi akarat Koncz Sándor személye körül körvonalazódott. Mivel azonban ő az általános tisztújítás mellett foglalt állást, személye nem volt kívánatos a kompromittált, tisztségüket a diktatúra iránti feltétlen lojalitással elnyerő vagy megtartó egyházmegyei vezetőknek. A közgyűlés heves vitájában még a püspöki tiszt eltörlése is felvetődött, hivatkozva a régi tiszáninneni hagyományra. Arra az ellentmondásra fel sem figyeltek, hogy akkor minek a főgondnoki tisztre kiírni a szavazást!? Végül a közgyűlés a két főtisztségre elrendelte a szavazást február 15-i határidővel. A következő napok, az ideiglenes elnökség számára, Koncz Sándor megválasztásának lehetetlenné tételével teltek. Segítségükre volt, hogy a miskolci lelkipásztorok január 20-án körlevelet bocsátottak ki Enyedy Andor mellett, amivel lényegében - akarták ezt vagy sem - az általános tisztújítás ellen foglaltak állást.18 A kommunista államgépezet is beindult - olyan fontos volt a tisztújítás kérdése - s január 21-én Koncz Sándorhoz kiszálltak az Egyházügyi Hivatal illetékesei Veres Pál vezetésével.19 Világosan a tudomására hozták egyrészt, hogy általános tisztújításról szó sem lehet, hiszen az „teljesen rossz, mert a haladó eró'k ellen irányul az egyházban”. Másrészt közölték azt is, hogy püspökké választásához nem járul hozzá az állam. Személye azért nemkívánatos, mert kapcsolatban áll a forradalmi (akkor még 15 SRKLt. P-69. doboz. Püspöki iratok 58/1956. 16 Uo. 1956. dec. 29-i körlevél, (iktatószám nélkül). 17 Uo. Közgyűlési iratok 1957. január-február. 18 Alsóvadász, Ref. Egyházközség irattára 23/1957. 19 SRKNk. An. 3718. 235
