A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA

Mindez olyan „gyarmati alkirálysági” benyomást tesz, melynek felszámolása éppen az önállóság visszaadásával szolgálja azt az igen kívánatos magasabbrendű egységet és arányosságot, melyre annyi szekuláris példa kötelez. E kötelezettség csak nő azzal, ha a nagyelfog- laltságú püspök nem egyszer kellemetlenül működő epigonjainak a tájegységen való szereplésére gondolunk. Az önállóság ezt a területet újra bekapcsolja az egyház ökumeni­kus vérkeringésébe, hiszen valószínűleg nem szándéknélküli az, hogy 1951 óta hazánkban igen nagyszámban megforduló ökumenikus láto­gatóból erre az egyházvidékre szinte senki sem jutott el. A Kerület visszaállítása az egyházi törvényesség helyreállításá­nak biztató ténye, hiszen - mint már említettük is - az egyházat törvé­nyesség útjáról való nagyobb arányú letérés 1951-el kezdődött, amikor a Kerület lebontása kezdetét vette.- 7. A Kerület visszaállítása egyetemes egyházunk tisztuló ügy­menetére nézve is fontos. Az ellenőrzés vonalának megerősödése, a nyílt és őszinte eszmecsere azt is eredményezné, hogy az egész test gaz­dagodására a decentralizáció emeli a perifériák fontosságát a jelenle­ginél jobban értelmezhető egyházi centralizmus szolgálatában. Ez ál­tal tömörebbé válik az egyház egysége, mely a törvény szerinti kerületi közgyűlések irányítása alatt a túlfejlődött püspöki hatalmat a presbi- terianizmussal egészségesen korlátozza.- 8. A Kerület visszaállítása anyagi szempontból előnyös és nem aggályos. Számításokból kiderül, hogy a Tiszáninneni Kerület egyete­mes egyházunknak, ahová a Tiszáninnen is befizeti a maga közalapi részesedését, pénzügyileg szinte kevesebbe kerül, mint a mostani álla­pot fenntartása. A Tiszáninneni Kerület fenntartása a debreceni köz­pontúsággal való útiköltségekből, „társmivoltból”, stb. csaknem fedeze­tet nyer. De még ehhez vegyük hozzá azt is, hogy Tiszáninnen egyházke­rületi irodájának hagyományos egyszerűsége a takarékosság irányá­ban példa gyanánt hathat más kerületekre is. Az egyetemes egyház pénzkezelésében osztozó testvéri gondja, szempontjai, ellenőrzése az anyagi mérleget még pozitívabb oldalra billenti azzal, hogy az egyházi pénz kezelése megbízhatóbb, felelőséggel teljesebb legyen.- 9. A Kerület visszaállítására sorrendileg legelsőbben azért is szükség van, hogy a kollégiumok rekreálásában képviselhesse a Sáros­pataki Kollégium visszaállításának reális lehetőségeit egyetemes egy­házi keretben. A forradalmi események felgyorsították a kerület ügyének ala­kulását. A tiszáninneni gyülekezetek presbitériumai sorra csatlakoz­tak a Megújulási Mozgalomhoz, s a kerületi kérdés megoldását is an­nak szellemében, a megújulás és megtisztulás igényével óhajtották munkálni. így kapott jelentés hangsúlyt a visszaállítás során az álta­lános tisztújítás. A forradalom véres eltiprása után, 1956. december 21-én mondta ki a Zsinati Tanács Tiszáninnen visszaállítását: „Indít­ja erre az, hogy magyarországi református egyházunk Megváltónk 234

Next

/
Thumbnails
Contents