A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA
által 1956. szeptember 24-én kiadott memorandumhoz. Az emlékirat az általános egyházi kérdések mellett állást foglalt a kerület ügyében is. „Kérjük az állam és az egyház között kötött egyezménynek szellemében a volt tiszáninneni egyházkerület visszaállítását. Látásunk szerint az egyesítést nem követték a hozzá fűzött reménységek, és elsorvadni látszottak a tiszáninneni egyházkerület életét jellemző azok a sajátosságok, amelyek egészségesen munkálták és erősítették a magyarországi református egyház egységét”.13 Koncz Sándor is közzétett egy több kérdéskört tárgyaló nyilatkozatot az egyházban „szükséges átrendeződésről”.14 Az emlékirat számos lelkipásztorral folytatott egyeztető' beszélgetés során született. Tiszáninnen ügyével részletesen foglalkozik.-„1. A Tiszáninneni Református Egyházkerület (Kerület) lebontása 1951-ben azzal kezdődött el, hogy a Kerület határozata ellenére felszámolták a Sárospataki Theologiai Akadémiát. A rákövetkező években a Kerület formálisan megszűnt. A formális megszüntetése azonban hiába kapott jogi keretet, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ma is él. El evangéliumi gyökerű közvetlenségében, őszinte egyszerűségében, az ébredés és hagyományos egyház harmóniájában, patriarchális viszonylataiban, stb. El történeti hagyományaiban a reformáció színeinek, a Rákóczinknak, a szabadságharcoknak, Kossuth Lajosnak, Kazinczy Ferencnek, Szemere Bertalannak, stb. ősi földjén. El jogérzékében. Bizonyára nem véletlen, hogy egyetemes egyházunk életében az adminisztratív intézkedések, egyházi törvényellenességek elharapózása összefüggésbe hozható Tiszáninnen felszámolásával is.- 2. A Kerület visszaállítása lényegében az élő érzelmi-tartalmi helyzet újra való formális elismerése.- 3. A visszaállítás ugyanazon az adminisztratívnak is nevezhető módon mehet végbe, ahogyan a megszüntetés történt. A Kerület megszüntetésének még a gondolatával sem foglalkoztak sem a gyülekezetek, sem a presbitériumok. A Tiszántúli Egyházkerület jogkörének a Tiszáninnenre való kiterjesztésével tehát nem „alulról” induló, az egyházi demokráciának, a presbiterianizmusnak megfelelő akarat érvényesült. Ez - a Dunamellékhez került terület minoritásának mértékéig - jóval kisebb arányban a Dunamelléki Egyházkerületre is vonatkozik. Mivel adminisztrációs egybeolvasztás történt, adminisztrációs különválasztás is lehetséges. A visszaállításban például szolgálhatnak a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban, közöttük hazánkban is végbement (a katolikus Grősz érseki jogköre, az evangélikus Ordas püspöki személye) vagy végbemenő egyházi rekreációk. 13 Uo. 240/1956. Nem írta alá mindegyik miskolci lelkész. Aláírták: Fodor Lajos, Ilosvay Ferenc, Kádár Zoltán, Kóris Lajos, Nagy József, Szilágyi László, dr. Szilágyi István. 14 A dokumentumot 1956. augusztus 31-én öntötte végsó' formába. SRKNk. An. 3717. 232
