A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA
hitünk szerint pedig ezáltal magyarországi református anyaszentegy- házunk ereje megújul, és kerületünk jobban betöltheti azt a szolgálatot, amelyet eddig több mint 400 éven át Isten dicsőségére és népünk javára végzett".5 Az egyházi szakzsargonnal nyakonöntött szövegből világosan kitűnik, hogy a döntést nem Tiszáninnen széles református közvéleménye hozta, hanem egy szűk csoport Budapesten. A budapesti kon- venti döntés után mindössze négy nappal került sor a rendkívüli egyházkerületi közgyűlésre. Ilyen rövid idő' alatt lehetetlen volt a kérdés megfelelő' átgondolása Tiszáninnen. Az itteni presbitériumokat meg sem kérdezték, a gyülekezetek jogait teljesen figyelmen kívül hagyták. Az országos konventi vezetés diktatórikus módszereinek ez tökéletesen megfelelt, s amúgy sem bízott semmit a véletlenre. Még egy ellentmondó tiszáninneni határozatot nem lehetett megkockáztatni. A közgyűlésen Kiss Roland és Péter János társaságában Bereczky Albert is jelen volt, s „meleg testvéri szót” intézett a jelenlévőkhöz az Efézusi levél 4,3-ra utalva.6 Kifejtette, hogy „egyházunk a koncentráció helyes útját „ találta meg.7 „Uralkodjék tehát a bennünk lévő engedetlenség felett, jó és rossz érzések felett uralkodjék Istennek a békessége. [...] Engedjétek meg, hogy mikor egységünk, békességünk és szolgálatunk kihangsúlyozása mellett testvéri szeretettel köszöntlek titeket külön is, még annyit hadd mondjak, hogy egyházkerületi és egyház- megyei alakulatoknak az egy magyar református egyház területén való elhelyezése nem okozhat lelki akadályt annak a számára, aki a ma kapott igét a szívére vette". Az egyházkerület tisztségviselői közül többen ezen a közgyűlésen mondtak le, némelyek azonban ennek a formaságnak sem tettek eleget, egyszerűen tudomásul vették, hogy tisztük megszűnik. Akik lemondtak, inkább tiltakozásukat fejezték ki ezzel, mintsem egyetértésüket. A teljes szervilizmus jegyében működő' közgyűlés ellentmondás nélkül elfogadta az egyházkerületi tanács június 27-i határozatát, melyben az a Sárospataki Kollégium gimnáziumát felajánlotta az államnak. Mindez csak úgy érthető' meg, ha feltesszük, hogy az egyház- kerület vezető' személyiségeit megfélemlítették a megelőző' hónapok során. A megroppantott gerincű tiszáninneniek látszat-demokratikus döntése után a színjáték tovább folytatódott. Előbb a zsinat 1952. évi s SRKLt. PK-28. doboz. 1952. okt. 3. 6 Uo. (Ef. 4,3: Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.) 7 Pap László budapesti teológiai tanár különös „háttér epizódot” jegyzett fel az eseménnyel kapcsolatosan: Bereczky Albert, Péter János és Kiss Roland a közgyűlés eló'tti napon megérkezett Miskolcra, és a Korona szállóban szálltak meg. „ Vacsora után Bereczky korán lefeküdt, Kiss és Péter pedig együtt ittak, s mikor éjfél körül már emelkedett volt a hangulatuk, felmentek Bereczky szobája elé, és az ajtót kezdték verni: ‘Nyissa ki, itt az AVO’! kiáltozással, s mikor Bereczky ajtót nyitott, szeme közé röhögtek, hogy csak meg akarták tréfálni”. Pap László: Tíz év, s ami utána következett 1945-1963. Szerk. Bárczay Gyula, Bern/Bp. 1992. 90. 229
