A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - A KOLLÉGIUM FELSZÁMOLÁSA
Megmutatja a bizonyos, a győzelmes véget, és ezzel bizonyossá teszi a bizonytalan holnapot is. "72 Ezen az ülésen dr. Nagy Barna teológiai és közigazgató, az események részletes ismertetése után még ezt mondotta: "Az Úr előtt ... kezünket a szánkra tapasztjuk, porba hullunk, megalázkodunk és imádjuk az ő felfoghatatlan bölcsességét, az Ő igazságos és kegyelmes ítéletét. Nem szolgáltuk úgy az Ő dicsőségét, Igéje és egyháza ügyét, nem voltunk oly hívek a reánkbízottakban, hogy ennek ne kellett volna következnie... ezért távol kell tartanunk magunktól és gyülekezeteinktől a nem Isten szerint való megszomorodás keserűségét és kétség- beesését. Magunkon, mulasztásainkon, hűtlenségeinken, bűneinken sírjunk inkább. Hogy nem féltük Őt úgy, és nem adtunk Néki úgy dicsőséget, ahogyan Kollégiumunk jelmondatával hirdettük (Jel. 14:7). Ezt tegyük még akkor is, ha egyszersmind mozdíthatatlanul bízó hittel belekapaszkodunk másik jeligénk, a 126. zsoltár erős ígéreteibe és vigasztalásaiba: Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk mint az álmodok... hozd vissza Uram a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön. Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve... és tehetünk-e mást, mint hogy az Úr Jézus Krisztus keresztje alatt állva, és ingyen kegyelméből bűneink teljes bocsánatát véve, teljes hittel erre az ígéretre és erre a biztos eljövendő vigado- zásra nézzünk, mint ennek várományosai".73 Ezek után sokan izgalmas várakozással tekintettek az egész országban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Közgyűlésének a Konventi Elnökség rendelkezésével kapcsolatos állásfoglalása elé. 1951. október 15-én ült össze a Közgyűlés. Határozatában részletesen reflektált a konventi leirat minden mondatára, felsorakoztatta ellenérveit, majd az alábbi határozatot hozta: "... a Közgyűlés az Egyetemes Konvent Elnöksége által felhozott érveket nem találja olyan súlyosaknak és meggyőzőeknek, hogy azok alapján vállalni tudja a felelősséget az Egyházkerület gyülekezetei előtt akadémiájának megszüntetéséért... sajnálattal állapítja meg, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyek ebben az ügyben eddig történtek, sem egyházi törvényeinkkel, sem egyházalkotmányunk szellemével nem találja összeegyeztethetőnek. Ezért arra kéri az Egyetemes Konventet és az Országos Zsinatot, hogy a Theologiai Akadémia megszüntetése kérdésében eddig kiadott rendelkezéseket és intézkedéseket törvényeinknek és alkotmányunknak szellemében vizsgálja felül... kinyilvánítja, hogy továbbra is ragaszkodik a sárospataki Theologiai Akadémiájának fenntartásához, nem járulhat hozzá annak megszüntetéséhez... s fenntartását Istenben bízó hittel és a végsőkig menő anyagi áldozatkészséggel vállalja. "74 A Debrecenben és Budapesten tanuló pataki diákok tudomást szereztek a Közgyűlés határozatáról és 1951. október 22-én a debrece72 SRKLt. Igazgatótanácsi jegyzőkönyv, 1951. augusztus 31. ™ U.o. 74 SRKLt. A Tiszáninneni Református Egyházkerület 1951. október 15-i Közgyűlésének Jegyzőkönyve. 224
