A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - A KOLLÉGIUM FELSZÁMOLÁSA
niek visszajöttek Patakra. Innen írásban fordultak kérésükkel az Egyházkerület Elnökségéhez, hogy rendelje el az Akadémia Patakon tartózkodó tanárainak a tanév megnyitását. Az október 23-i konventi ülésre Budapestre ment Elnökségnek küldöttség vitte a kérelmet. Mire Pestre értek, az Elnökség már túl volt a konventi ülésen, s tud- tukra adta, hogy mind az állami- és pártvezetés, mind az egyházi vezetés megtiltja az évnyitást, ellenkező' esetben állam- és egyházellenes tettnek minősítik. A másnap nyíló zsinati ülésre Patakról jött tanárokkal is konzultálva, a diákküldöttség visszament Patakra, s az ott csendesnapot tartó ifjúság még aznap elutazott Debrecenbe. Itt írásos vallomást kényszerítettek ki tőlük, a szervezőket többször is megvallatták. Négyüket eltávolították, hetüket félévvesztésre ítélték, s még egy Pesten tanuló pataki teológust is kizártak.75 Ezután a Kollégium már csak egyetlen ágazatában, a Gimnáziumban élt tovább még egy évig. 420 év után, a diktatúrának engedve, a Református Egyetemes Konvent Elnökségi Tanácsának 1952. június 19-én, az egyházi iskolák fenntartása tárgyában hozott határozata adta meg a megcsonkított Kollégiumnak a kegyelemdöfést. Kimondta a határozat többek között, hogy "... nem helyes a Magyar Népköztársaság óriási méretű, egységes nevelési rendszerében elszigetelt nevelési rendszert fenntartani, már csak azért sem, mert gimnáziumainknak az egyház keretein belül való további fenntartása az egyház egyetemes érdekeit nem szolgálná..."76 így a Kollégium még formálisan működó' Igazgatótanácsa 1952. június 27-én kimondta a Gimnázium megszűnését. Egyházunk akkori felsó' vezetése annyira lojális volt a minket is likvidálni szándékozó hatalom iránt, hogy a Sárospataki Református Kollégium megszüntetésére nem bólintó, só't az ellen tiltakozó Tiszáninneni Református Egyházkerületet, miután előbb püspökét, Enyedy Andort lemondatta, a VI. Budapesti Zsinat debreceni, 1952. október 29-30-i ülésszakán megszüntette a Kerületet.77 Egy egyházmegyéjét, a Dunamelléki, három egyházmegyéjét a Tiszántúli Egyházkerülethez csatolta. Ettől kezdve 1956-ig ez utóbbi Tiszavidéki Református Egyházkerület néven működött. A történtek okozta szomorúság mellett, sok magyar református ember szívében élt az a reménység határainkon belül és túl, amelyet Nagy Barna azon a már említett igazgatótanácsi ülésen a 126. zsoltár erős ígéreteire alapozni tanácsolt, hogy az erőszakkal lerontott pataki kollégium Isten irgalmából egyszer újra megépül. A Református Kollégium helyreállításában, újraindulásában reménykedőit nem szégyenültek meg reménységükben. 1990. július 1- jén az Állam és az Egyházkerület képviselői, a Nagykönyvtár dísz75 Kotsis István: "Exodus". Adalékok a sárospataki theologusok visszaköltözésének történetéhez, 1951. október 22-23. Pécs, 1952. - Pécsely, 1962. SRKNk Kt. 4139/a. - Kó'rössy József: A pataki theologusok Exodusa. Miskolc, 1963. u.o. Kt. 4139/b. 76 SRKLt. Igazgatótanácsi jegyzőkönyv K.c.1.3., 1952. június 27. 77 "Az Út" 1952. V. évf. 45. sz. 1. 225