A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - A második világháborút követő évek aktivitása Patakon
támasztani magának..."* 46 Az iskola vezetése tudatában volt annak, és ezt további élete alakításánál soha figyelmen kívül nem hagyta, hogy "ha ... egy iskola szinte teljesen a lehetőségeire van utalva, akkor életére egyfelől a lehetőségek vigyázása, másfelől a vállalásuk melletti döntés kockázata és izgalma jellemző; mindkettő fokozott éberséget, gondot és ezekkel együtt az élet fokozott aktivitását követeli, amelyet csak erősít az a tendencia, hogy a lehetőségek felé lendülve, ebben a lendületben ugyanaz a lélek legyen a hajtóerő, amely a Főiskolát századokon át táplálta..."46 Ezt a lelkületet, ezt a szemléletet, amelyet hol halványabban, hol markánsabban hordozott és sugárzott többszáz éves története folyamán az iskola, az alakuló új magyar világban, 1946-ban így fogalmazta meg a Kollégium akkori rektora: "Minden lehetőség között a legdrágább az egy szükséges dolog, (Lukács 10:42) s maga, növendékei és nemzete számára a legjobbat tette az az iskola, amely a jobb részt választotta, vagy lehetőségeit vele mérte".47 A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEK AKTIVITÁSA PATAKON A pataki Kollégium megszüntetése eló'tti utolsó hat évét, olyan kezdeményezések és eredmények jellemezték, amelyek a fentebb említett lelkűiét és szemlélet elevenségét tükrözik. A fokozott aktivitásnak és lendületnek bizonyságai, hogy az oktatás, a szellemi és lelki nevelés lehetőségeinek biztosítása és fejlesztése mellett, az iskola közvetlen környezete, Sárospatak társadalma és távolabbi környezete, a tiszáninneni gyülekezetek népe felé vállalt fokozatosan bővülő szolgálatokat. Felújította a már hagyománnyal rendelkező Péntek-esték előadássorozatokat a városi értelmiség számára. Lehetővé tette, hogy az addig Szerencsen székelő Fáy András Társaság Sárospatak székhellyel újonnan szerveződjék. Megindította a helyi közönség szélesebb rétegeihez szóló, közművelődési előadások formájában a Felnőttek Iskoláját, a gimnáziumi Népi-csoport gyermekek részére rendezett népi mese- és játékdélutánjait. Elkezdte először csak a Bodrogköz és a Hegyalja 19 községében és a Bükk hegység néhány falvában, majd kibővítette évenként egyszer a Tiszáninnen minden gyülekezetében a theologusokból, tanítóképzős növendékekből és gimnazistákból álló csoportnak, egy-egy főiskolai vagy középiskolai tanár vezetésével a szupplikáció szolgálatát, amelyet az 1891-es budapesti zsinat megszüntetett. Az iskolának ez a szolgálata a református gyülekezetekkel, a falvak népével korábban kialakult kapcsolatának az ápolásán és erősítésén túl, a közös hitben való kölcsönös épülést, a magyar szép- irodalmi és zenei kultúrának a vidéken történő megismertetését és terjesztését szolgálta, s nem utolsó sorban a gyülekezeteknek a pataki Kollégium anyagi támogatásához szükséges áldozatkészségét ébreszt- gette és növelte. A falu, a gyülekezetek felé irányuló további szolgálata volt a kollégiumnak a már korábban tanfolyamként indult, de a « Uo. 1945/46. 3. 46 Uo. *i Uo. 4. 217
