A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - RÉVÉSZ IMRE EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE
rint küszöbön áll, bár nem lehet tudni, hogy a még mindig elég erős gátak lerombolása végett Isten keze nem fog-e hozni az egyházakra kívülről vagy belülről újabb, talán az eddigieknél nagyobb megpróbáltatásokat. — 4./ Itt jegyezzük meg, hogy a vallásszabadság teljesebbé és főként komolyabbá tétele érdekében e sorok írójának véleménye szerint is szükség volna a 2. pont alatt említett vallásügyi törvények mielőbbi oly értelmű változtatására, hogy a „bevett” és „elismert” vallásfelekezetek közti különbségtétel - amely ez utóbbiakra hátrányos és megalázó - megszűnjön, eltöröltessék a vallásfelekezeti kényszer, amely szerint 18 éves koráig mindenkinek valamely bevett vagy elismert vallásfelekezet nevelésében kell részesülnie - még szülei meggyőződése ellenére is (és ezzel kapcsolatban nem egyházi iskolákban szűnjön meg a kötelező vallásoktatás) a fakultatív lehetősége fennmaradván továbbra is. RÉVÉSZ IMRE EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Révész Imre egyháztörténeti jelentősége nem abban áll csupán, hogy széles perspektívája következtében világosan látta az adott helyzetet, hanem az események tevőleges résztvevője volt. Ebből a szempontból tehát a kulcskérdés: a közismert események között hol látta a maga helyét, miben sajátos feladatát, mit akart elérni és mitől óvott az a Révész Imre, aki — 1920-ban felcserélte kolozsvári egyháztörténeti katedráját a debreceni Nagytemplom szószékével, s nyomban Trianon után meghirdette a „lelki kálvinizmus” programját, írván: „Tegyük kálvinizmu- sunkat lelkünk tüzében lelkivé... Azzá, aminek erejével megszentelte és megacélozta atyáink szívét, agyát és karját, fölemelte a mohácsi sírjába döntött magyar nemzetet és a semmiből megteremtett egy örök időkre fényes emlékű, nemes zamatú és tápláló tartalmú, ízig-vérig magyar kultúrát...”5- 1936-ban - 6 éve ismét professzorként - leszögezte: „Magyarországon belátható időn belül a nemzeti szocializmus és a kommunizmus erői fognak egymással megküzdeni. Akármilyen legyen a küzdelem végső kimenetele, az egyháznak az államhoz való viszonyát mindenesetre gyökeresen meg fogja változtatni...”6- Püspöki székfoglalójában - 1938. október 3. - egyházát illetően - csak a kifejezetten hitvallásos szellemű iskolák létjogát ismerte el, érdekükben viszont minden áldozatot meg kell hozni.7 — Első újévi üzenetében radikális földreformot sürgetett, a tömegeknek „az agrárproletariátusból való gyors és erélyes felemelését” szorgalmazta, másfelől pedig figyelmeztetett: „a fajok lefelé való osz5 Hit és Élet 1921. 1. sz. 3. 6 Barth Károly - Révész Imre: Az egyház jelene és jövője. Debrecen, 1939. 40. 7 A 284/1938. jegyzőkönyvi szám alatt jelent meg a székfoglaló beszéd: A Tiszántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyvei az 1938. év második feléről. Kiad, Uray Sándor. Debrecen, 1939. 28-36. 146