A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TÖREKVÉS AZ EGYHÁZ MISSZIÓI MUNKÁJÁNAK MEGBÉNÍTÁSÁRA
is intézkedni, hogy a további határozatokig a teológiai akadémia eddigi hallgatói a debreceni és a budapesti teológián kéijék felvételüket..." A továbbiakban intézkedést helyezett kilátásba a teológiai tanárok további alkalmazását illetően, valamint megszüntette a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületek teológiai akadémiáit is, és két, az egyetemes egyházhoz tartozó új teológiai akadémia Budapesten és Debrecenben felállításáról rendelkezett. Az érintett egyházkerületek megpróbáltak ellene mondani a rendelkezéseknek, vállalták a további fenntartás költségeit - eredménytelenül. A diákok 1951. október 20-án visszamentek Sárospatakra, illetve Pápára, követelték a teológiai akadémiák megnyitását. Ebből természetesen bonyodalmak származtak, amit azonban az egyházi vezetők az érintett kerületekben igyekeztek elsimítani. 1951. december 16-án Baselben kelt levelében Karl Barth is tiltakozik e lépés ellen, és éles szemrehányásokat tesz Bereczkynek. Bereczky Barth levelének német szövegét és magyar fordítását Horváth Jánoson keresztül eljuttatja Rákosihoz, és a válasz szövegét is előbb Rákosival tárgyalja meg, "egyezteti". (Ez a levélváltás magyar nyelven publikálatlan.) Az 1951. július 17-i programnak megfelelően július 30-án a Református Egyetemes Konvent Elnöksége körlevéllel fordult "a Magyarországi Református Egyház valamennyi önkormányzati testületéhez, és ezek által fenntartott intézetekhez, intézményekhez és ezeknek felelős vezetőihez", amelyben a már említett "irányelveknek" megfelelően felhívja az intézetek és intézmények, testületek vezetőit, "hogy - saját érdekükben -" [...] "az összes egyházi földingatlant haladéktalanul, de legkésőbb 1951. szeptember 1-ig ajánlják fel az államnak". Figyelmeztet: "Azokban az egyházközségekben tehát, amelyeknek presbitériuma esetleg nem ajánlaná fel az egyházközség tulajdonában lévő földeket, e tényből eredő minden jogkövetkezmény anyagilag is egyetemlegesen a presbitereket terheli". A diakonisszaintézetek felszámolása is "tervszerűen" haladt. 1952-ben az egyházmegyei határokat a politikai megyék határaihoz való igazítása, a régi egyházmegyék megszüntetéséhez, újak alakításához vezettek, s ez által ahol még az "őrségváltás" nem történt volna meg, most azt is simán végre lehetett hajtani. Ezzel párhuzamosan a "bokrosítás" is "észszerűen" elkezdődött. A teológiai akadémiák 1951. évi "összevonása" után 1952-ben sor került az 1948-as "Egyezményben" még az egyház tulajdonában meghagyott gimnáziumok "felajánlására" is. 1952. február 21-én Horváth János arról értesíti Rákosi Mátyást, hogy: "A református és evangélikus egyház vezetőivel megegyeztünk abban, hogy 1952. szeptember 1-én csak egy egyházi fiúgimnázium fog megindulni Debrecenben, mely reformátusok vezetése alatt fog állni. Ennek a megmaradó egyházi iskolának hallgatói 25 %■ ban evangélikusok lesznek. Az iskola igazgatótanácsában állandó evangélikus tanárt hívnak meg, és egy evangélikus hittanárt biztosítanak. Az átadásra kerülő' református és evangélikus fiú- és leány- gimnáziumok valamint a református tanárképző államosítását írás132
