A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - TÖREKVÉS AZ EGYHÁZ MISSZIÓI MUNKÁJÁNAK MEGBÉNÍTÁSÁRA

széről: Reök Iván: Újjáépítés az evangélikus egyházban; Vető Lajos: Az ökumené, mint theologiai probléma; Groó Gyula: Theologiai tisztánlátás az evangélikus egyházban; Dezséry László: A misszió öt éve. A szabadegyházak részéről: Somogyi Imre: A vallásszabadság és a vallási kisebbségek; Kiss Ferenc: A magyar protestantizmus útja a népi demokráciában; Szécsey János: A magyar methodista egyház s egyenjogúsága a népi demokráciában. És ezt a népi demokrácia valláspolitikáját dicsőítő'kiadványok egész sora követte.

1951. június 17-én jelent meg a belügyminisztérium közleménye (a belügyminiszter Házi Árpád) "a volt kizsákmányolok" Budapestről való kitelepítéséről. (A kényszer-kitelepítés a 8130/1939. sz. miniszterelnöki és a 760/1939. belügyminiszteri rendeletre hivatkozik.) A kényszer-kitelepítés több lelkipásztort és a református egyház korábbi nem lelkészi vezetőjét, valamint számos egyháztagot is érintett. Majd megindult a "kulákok" elleni hajsza. Ennek is igen sok egyháztag lett kárvallottja. Ha történt is igen kevés konkrét esetben mentesítési vagy módosítási közbenjárás, általánosságban az egyház nem emelte fel a szavát (noha erre kérést, felszólítást kapott a felső' vezetés névvel ellátott, vagy névtelenül küldött levélben). Az a határozott nem, amely a jobboldali totálisdiktatúrával szemben megnyilvánult szavakban és tettekben, a baloldali diktatúrával szemben egyáltalán nem jelentkezett, só't ha lelkipásztorok megpróbáltak a bajbajutottakon segíteni, vagy vigasztalást nyújtani, utolérte őket mind az államhatalom, mind az egyházi vezetés számonkérése. Bereczky Albert püspök, a konvent és a Zsinat lelkészi elnöke azon az állásponton volt, hogy az egyház a Horthy-korszakban eljátszotta a prófétai tiszt jogát. Kidolgozta a "hitben való engedelmesség" és a "keskeny út" teológiáját, amelynek gyakorlati magatartásaként azt vonta le; oda kell mennünk, ahová visznek, mi eljátszottuk a jogunkat a prófétai kritikára, s nekünk nem lehet más feladatunk, mint a hálás és abszolút engedelmesség a hatalomnak30. Lényegében hasonló gondolatokat tartalmaz Péter János II.,, 1951. december 13-án, a tiszántúli egyházkerület közgyűlésén elhangzott, nyomtatásban is megjelent beszéde is, amelyről Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1952. január 22- én, egyebek között ezeket írta Rákosi Mátyásnak: "Igen jó »teológiai« fejtegetés az egyház jelenlegi helyzetéről. Püspök így még nem jelentett egyházkerületi közgyűlésen Magyarországon. Én felvetettem Bereczkyéknek, hogy tárgyalja meg az Egyetemes Konvent Elnöksége és ezeket a »teológiai« tételeket az egész református egyház tegye magáévá, ez legyen a hivatalos vonaluk. Bereczkyék szívesen fogadták ezt, de nem valószínű, hogy ilyen simán fog menni. Én azt mondottam nekik, hogy ezek a »teológiai« tételek az állam és az egyház közötti megegyezés őszinte betartásából fakadnak az 6' részükre".31

30 A prágai Comenius fakultás Bereczky Albertet causa honoris teológiai doktorrá avatta. 1952. január végén avatásán elhangzott avatási beszédét "Az egyház prófétai tiszté"-ról tartotta.

31 Eredetije az Országos Levéltár MDP-MSzMP Iratok Rákosi titkárság iratai között található.

128