A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK

(lényegében diktátum) 1990. március 19-éig "szabályozta" az állam és a református egyház "viszonyát", de meghatározta az egyház belső életét is. (1990. január 24-én az országgyűlés elfogadta az 1990. évi IV. törvényt "a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról". amely 1990. februárl2-én lépett hatályba. Ennek figyelem- bevételével a Magyar Köztársaság Minisztertanácsának elnöke [Németh Miklós] és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége [nevében dr. Kocsis Elemér püspök] az 1948. október 7-én kötött megállapodást 1990. március 19-én felbontotta.)

Abban a biztos reményben, hogy a Zsinat választott tagjai kivétel nélkül megértik és helyeslik egyházunk felelős ó'rállóinak a mai rendkívüli viszonyok között fogant rendkívüli elhatározását, bizalommal kérjük Zsinati Tag Urat, hogy ezzel kapcsolatos személyes elhatározásáról bennünket, jelen levél kézhezvételétől számított 8 napon belül értesíteni szíveskedjék."

A körlevélben foglalt követelményeknek tettek eleget a Zsinat rendes és pótképviseló'i akkor, amikor tagságukról majdnem kivétel nélkül lemondtak, hogy a Zsinat felfrissülhessen. A Zsinat személyi megújulásának mértékére nézve jellemző, hogy a négy egyházkerület 106 választott rendes tagja közül az 1947. május 6-8. napjain tartott zsinati ülésen csak 4 olyanvolt, aki már előzőleg is rendes tagja volt a Zsinatnak; 26-ot az addigi póttagok közül választottak rendes taggá, míg 38 rendes tag egészen újonnan került a zsinati atyák közé. Az utóbbiak is egytől-egyig ismert munkásai voltak az egyházi közéletnek, s a Zsinat kebelén belül helyet kaptak a különböző reformációs irányzatok és ébredési mozgalmak legkiválóbb képviselői is. — A személycserék azonban tovább folytatódtak, ahogy a politikai helyzet egyre inkább balra tolódott. A 6. Budapesti Zsinat 1951. október 24-25-én összetétele már lényeges eltérést mutat a korábbi "megújult" Zsinathoz képest is. 1951 után pedig a "változások" már drasztikus módon mennek végbe (pl. Szabó Imre, vagy Pap Béla eltávolítása, stb.)

Itt kell még szólnunk az 1939. március 1-jén megnyílt ötödik budapesti Zsinat 1947. május 7-8-án tartott hetedik ülésszakának — a "nagynépességű egyház- községek megosztása ügyében" hozott 348. számú határozata mellett egy másik, igen jelentős intézkedésről: "az egyháztagságról" szóló tanításról és határozatról (390. sz.), vagyis, hogy a megújuló egyházban az egyháztagság nem pusztán formalitás legyen, "beleszületéssel" történjék. A zsinati határozat megállapítja, hogy "egész egyházi életünk jórendjének egyik alapja, és egyházi életünk megújulásának is egyik döntő tényezője az igaz egyháztagság". A határozat ennek az igaz egyháztagságnak a kritériumait állapítja meg a Szentírás, hitvallásaink és reformátoraink (főként Kálvin) tanításai alapján. Ez a határozat írja elő annak a hitvalló Nyilatkozatnak a szövegét is, amelyet minden egyháztagnak meg kell tennie avégből, hogy választó és választható legyen.

A Nyilatkozatszövege így hangzik:

"Hálát adok Istennek, az én Mennyei Atyámnak azért, hogy engem a ke- resztség sákramentuma által az O Anyaszentegyházába, a Jézus Krisztus híveinek közösségébe beiktatott. Megemlékezem konfirmációi vallástételemről és fogadalmamról, amely által az egyházközség úrvacsorái közösségébe is befogadtattam. Most azért, hogy teljes jogú egyháztag lehessek, konfirmációi fogadalmam megújításaképpen kijelentem Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy református keresztyén egyházamnak hűséges, engedelmes és áldozatkész tagja maradok. Ezért ígérem és fogadom, hogy az istentiszteleteken és az úrvacsora sákramentumában rendszeresen részt veszek; az egyházfegyelemnek magamat alávetem; református vallású gyermekeimet hitünk szerint nevelem és neveltetem; egyházam anyagi fenntartásában és szeretetmunkákban tehetségemhez képest részt veszek. Mindezekhez Isten Szentleikének hathatós segedelmét kérem."

122