A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TÖREKVÉS AZ EGYHÁZ MISSZIÓI MUNKÁJÁNAK MEGBÉNÍTÁSÁRA
TÖREKVÉS AZ EGYHÁZ MISSZIÓI MUNKÁJÁNAK MEGBÉNÍTÁSÁRA 1948-at a magyar marxista a történetírás a "fordulat évé"-nek nevezi, nem alaptalanul. Átalakulnak a pártok vezetőségei, a kormány, megtörténik az iskolák államosítása, lényegében befejeződik az ipar államosítása, június 12-14-én a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesítésével létrejön a Magyar Dolgozók Pártja, stb. Az október 7-én aláírt "Egyezménnyel" (az unitárius egyház még aznap köt hasonló megállapodást; az evangélikus egyház csak december 14-én, - ott előbb Ordass Lajos püspököt kellett félreállítani - ; a római katolikus egyházban pedig 1950. augusztus 30-án került sor erre) a magyar református egyház életében is lezárult egy korszak, és egy merőben új kezdődött. 1949. június 26-án közzétették a 4105/1949. számú kormányrendeletet az egri (római katolikus), a kecskeméti (református) és a miskolci (evangélikus) jogakadémiák megszüntetéséről. Szeptember 5- én az Elnöki Tanács 1949:5. számú törvényerejű rendelete eltörli az iskolai kötelező vallásoktatást; és megindul, majd egyre intenzívebbé válik az iskolai hitoktatás akadályozása, elsorvasztására és teljes megszüntetésére való törekvés. Az 1950. évi 23. számú törvényerejű rendelet a hittudományi karokat az 1949-1950. tanév végével leválasztja az egyetemek szervezetéről és az illetékes "egyházak részére való visszaadás tárgyában" intézkedik. így az 1950-1951. tan évtől Debrecenben is Teológiai Akadémia kezdi meg működését. 1950. január 13-án a református és evangélikus egyház püspökei letették az esküt a Magyar Népköztársaságra és az Alkotmányra. 1950. május 31-én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatot hozott a mezőgazdaság fejlesztéséről és a klerikális reakció elleni harcról. Már valamivel korábban, az év januárjának végén, február elején megindult a Termelőszövetkezeti Csoportok (TSzCs) szervezésére az első kampány, ami az 1945-ös földosztás visz- szavonása, meg a már régen magántulajdonban volt földdarabok "tagosítása", lényegében a földmagántulajdon elleni akció, ugyanakkor a református egyház tagjainak zöme, fenntartó rétege egzisztenciális érdeke elleni támadásról van szó. A református egyház (más egyházakkal együtt) hivatalosan mégis kivette részét a szervezésből, pl. "mintaprédikációkkal", s egyéb módon. A gyakorlat azonban már nem volt olyan egyszerű és egyértelmű. A lelkipásztorok zöme világosan látta, hogy a paraszti tömegeknek, egyháztagjainak, gerincének az ún. "középparasztságnak" ezeket a „prédikációkat" nem mondhatja el, egyrészt és főként, mert nem az Isten üzenete, másrészt, mert azok még jobban elidegenítenék őket az egyháztól, pedig még sokan támaszt remélnek, vigasztalást keresnek Isten Igéjében, különösen is az ébredés által érintett vidékeken. Természetesen a megtagadók ellen 123
