Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Összefoglalás

ezzel Tiszáninnen is kiépült a többi református egyházkerülettel megegyező egyházkormányzati rendszer, az egyházmegyék megszokott különállása, az esperesi tisztség sajátos önállósága nem tette lehetővé a kivételes joggal, tekintéllyel, hatalommal járó püspöki tisztség kialakulását.

Az első püspök egyházmegyéjében esperesként nem volt mentes bizonyos önkényeskedéstől, püspöki jogainak ilyetén érvényesítését azonban - az egész kerületre nézve - meg sem kísérelte! S igen fontos, hogy korlátozóan hatott az itt egy időben útjára indult főgondnoki tiszt is, amelyet minden feszültség ellenére Tiszáninnen befogadtak, ellentétben Tiszántúllal. Nem is beszélve a politikai helyzetről, amelyben a világi hatalmasság éppen nem egy protestáns püspök hatalmának erősítgetésén fáradozott.

A tiszáninneni hagyományok tehát, támogatva a történelmi helyzettől is, nem tették lehetővé az erős püspöki tisztség létrejöttét. Az üldözések elmúltával Őri Fülep Gábor (1799-1823 között püspök) tisztsége jogkörének kiszélesítésére tett néhány óvatos lépést. Ilyen volt a lelkészek exmittálásának ügye. Gál András, külhoni tanul- mányútjáról hazatért lelkész írja 1799-ben: „...mindazonáltal megkívánta a Fő Tisztelendő Superintendens Úr tőllem, hogy személyesen magához menjek, mivel azt akarta, még nem régi püspök lévén akkor, felállítani, hogy az exmissiót egyedül tsak a Superintendens Úr vihesse végben, és nem az Esperest Urak".1 Ez azután lassan tényleg püspöki (kerületi) jog lett, így van a mai gyakorlatban is. De ez a feljegyzés éppen a superintendensi hatáskör korlátozott voltát jelzi.

Érdemes idézni egy XIX. századi tiszáninneni esperes helyzetelemzését is: „...a szuperintendens a gyakorlat és egyházi rendszabályaink szerént ma sem hatalom a megyék s illetőleg esperesek fölött, hanem csak hivatal, s nem főpap állandó székhellyel és a Ielkészi hivatal némely kitűnő szolgálatátóli immunitással, hanem csak első az egyenlők között, első presbiter a per excellentiam úgynevezett presbiter (esperes) társai közt. Most már ő ordinálja a lelkészeket, espereseket, de nem kizárólag, hanem esperes társaival, viszont őt hivatalába nem más szuperintendens, mint felsőbb képességgel bíró, avatja fel, hanem az esperesek kollégiuma".1 2

1 Ekklesia Könyve a Göntzi Nemes Refor. Ekklesiában. 26. Ref. Lelkészi Hivatal, Gönc.

2 Hegedűs László: A tiszáninneni helv. hitv. egyházmegyék kormányzata a Carolina resolutio kiadatása előtt. In: SpF 1859. 473.

82