Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Összefoglalás
Az egyházmegyéket összefogó püspöki kormányzat kialakítása kényszerű lépés volt. Az adott történelmi helyzetben az egyházvédelemhez szükséges adminisztrációs egységet szolgálta. Tehát nem öncélú megoldás volt, nem egy adott egyházi főtisztség létrehozásáért történt. Nem egyéni ambíciók nyomán született. Az episz- kopalizmus gondolata ebben a helyzetben fel sem vetődhetett. A tiszáninneni püspök a legkevésbé rendelkezett egy személyben egyházi személyek vagy ügyek fölötti hatalommal. Amikor itt az egyházmegyéket összefogó kerület élére püspök került, tisztsége már körül volt határolva a zsinati rendszer protestáns gyakorlatával. Később pedig a zsinat-presbiteri egyház-igazgatási formával. A Magyarországi Református Egyház országos egységesüléséhez is hozzájárult Tiszáninnen kerületté szerveződése. Amikor - 1881-ben - a kerületi autonómiát sértetlenül megőrző országos egyház alkotmányosan megszületett, Tiszáninnen már szervezeti feszültségektől mentesen lehetett annak alkotó tagja. Köztudott, hogy a diktatórikus rendszerek felhasználták az egyház ellen irányuló tevékenységükben annak főtisztségeit úgy, hogy saját embereiket ültették azokba. így azután sokan kárhoztatják ezen tisztségek létét a Magyarországi Református Egyházban. Reméljük, hogy a fenti sorok olvasása közben is világossá vált, hogy az egyházi főtisztségek rendkívüli befolyása vagy hatalma nem önmagukban létező, hanem az egyházi élet alakulásából folyhat. Szunnyadó egyházi életben az adminisztrációra, s ezzel együtt annak vezetőire esik a hangsúly. Virágzó egyházi életben az adminisztráció vezetői koordináló szerepet kapnak.1 Valójában ilyen megbízatással választották az első tiszáninneni püspököt és főgondnokot is: szervezzék, irányítsák az üldözött egyház védelmét. Ezen tisztségek felállításában és betöltésében látták akkor az atyák az anyaszentegyház szolgálatának legjobb útját. Mindazért, ami ezen tisztségekben későbbi időkben más lelkülettel másként folyt, nem ők felelnek. 1 Sebestyén Jenő: A püspöki méltóság a magyar református egyházban. Kálvinista Szemle 1925. 372. 83