Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Összefoglalás

Az egyházmegyéket összefogó püspöki kormányzat kialakítása kényszerű lépés volt. Az adott történelmi helyzetben az egyházvé­delemhez szükséges adminisztrációs egységet szolgálta. Tehát nem öncélú megoldás volt, nem egy adott egyházi főtisztség létrehozásá­ért történt. Nem egyéni ambíciók nyomán született. Az episz- kopalizmus gondolata ebben a helyzetben fel sem vetődhetett. A tiszáninneni püspök a legkevésbé rendelkezett egy személyben egy­házi személyek vagy ügyek fölötti hatalommal. Amikor itt az egy­házmegyéket összefogó kerület élére püspök került, tisztsége már körül volt határolva a zsinati rendszer protestáns gyakorlatával. Ké­sőbb pedig a zsinat-presbiteri egyház-igazgatási formával. A Magyarországi Református Egyház országos egységesüléséhez is hozzájárult Tiszáninnen kerületté szerveződése. Amikor - 1881-ben - a kerületi autonómiát sértetlenül megőrző országos egyház alkotmá­nyosan megszületett, Tiszáninnen már szervezeti feszültségektől mentesen lehetett annak alkotó tagja. Köztudott, hogy a diktatórikus rendszerek felhasználták az egyház ellen irányuló tevékenységükben annak főtisztségeit úgy, hogy saját embereiket ültették azokba. így azután sokan kárhoztatják ezen tiszt­ségek létét a Magyarországi Református Egyházban. Reméljük, hogy a fenti sorok olvasása közben is világossá vált, hogy az egyházi fő­tisztségek rendkívüli befolyása vagy hatalma nem önmagukban léte­ző, hanem az egyházi élet alakulásából folyhat. Szunnyadó egyházi életben az adminisztrációra, s ezzel együtt annak vezetőire esik a hangsúly. Virágzó egyházi életben az adminisztráció vezetői koordi­náló szerepet kapnak.1 Valójában ilyen megbízatással választották az első tiszáninneni püspököt és főgondnokot is: szervezzék, irányítsák az üldözött egyház védelmét. Ezen tisztségek felállításában és betöl­tésében látták akkor az atyák az anyaszentegyház szolgálatának leg­jobb útját. Mindazért, ami ezen tisztségekben későbbi időkben más lelkülettel másként folyt, nem ők felelnek. 1 Sebestyén Jenő: A püspöki méltóság a magyar református egyházban. Kál­vinista Szemle 1925. 372. 83

Next

/
Thumbnails
Contents