Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület 1735-1745

1 forintban határozták meg. Végül pedig: Szathmári Paksi Mihály rector professzornak Patakon egy esztendei fizetése 360 forint volt.1 Csaknem harminc év alatt tellett volna ki professzor uramnak a tízezer. Mai értékét tekintve - bár igazán átszámítani nem igen lehet - mindenképpen több tíz millió forintról lehet szó.

S ez még nem az általános fenntartást szolgálta, hanem a helyzet szülte „extra" kiadás volt. S volt ilyen egyéb is. Az 1739-40. évi nagy pestisjárvány során megmozdult az egyházkerület szinte minden gyülekezete, hogy megmentse a külvilágtól elzárt Kollégiumot. A „fekete halálként" emlegetett pestis már másodszor söpört végig az országon a század elsó felében. Az 1709-10. évi nagy hulláma a jeles pataki professzort, Simándi Istvánt is elragadta. Harminc évvel később újra nyomorúságba döntötte az országot a járvány: 250.000 halálesetet jegyeztek fel Magyarországon és Erdélyben, ami a lakosság 5 %-ának pestis általi pusztulását jelentette. A kollégiumi testvérváros, Debrecen igen nagy veszteséget könyvelt el, mert ott a lakosság egyharmada, 8.600 fő esett áldozatul.1 2 A Hegyalját 1739-ben érte el a járvány és másfél év alatt 6.325 halottat hagyott maga után.3 Patak környékén is dühöngött, a várost azonban megkímélte, amint fel is jegyezték: „ Városunk Istennek kegyes jóakarattyábul ez mai napig fennálló egészségében a sok nyomorúságok között megmaradott".4 Az 1739. év végéről való ez a feljegyzés, de a helyzet később sem változott: „ 1739-ben nagy pestis uralkodott Magyarországon, melynek mérge Patakon nem kegyetlenkedett, noha Újhelyben is szörnyű pusztítást tett. Innen származott a vélekedés, hogy Patak a pestistől ment hely".5

A védekezés egészségügyi zárlat útján történt, a helységeket igyekeztek elzárni a külvilágtól. A vármegye hajdúkat rendelt ki és sorompókat állított fel a közutakon, s közlekedni csak útlevéllel lehetett. A Kollégiummal kapcsolatos események jobb megértése végett fontos utalnunk a Tállyán történtekre, ahol a lakosok fellázadtak a zárlat miatt: „...amidőn elégséges prisiot (provisiot azaz élelmiszert) nékik nem administráltak az egészségesek részére, subsis ten tiájokért

1 SRKLt. A.VI.1425.

2 Tóth Béla: Maróthi György az 1739-43. évi pestisről. Debrecen 1974. Klny. a Déry Múzeum 1972. évi Évkönyvéből.

3 Adalékok Zemplén Vármegye történetéhez, i.m. 1900.127.

4 Uo. 1899. 26-28.

5 Uo. 1896. 190.

76