Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A világiak szerepe az egyház kormányzásában
A VILÁGIAK SZEREPE AZ EGYHÁZ KORMÁNYZÁSÁBAN yakorta felvetődő kérdés, hogy a helvét reformációt befogadó magyarországi eklézsiák miért nem követték pontosan egyházszervezetükben a kálvini modellt. Kálvin, strassburgi száműzetéséből visszatérve, 1542-ben Genfben megszervezte a consistoriumot 12 világi taggal és a lelkipásztorok delegálásával. Az így létrejött testület feladata az egyházfegyelem gyakorlása volt. Közismert a tény, hogy a genfi városi tanács hatalmi területének csorbulását látta a consistorium működésében, s számtalanszor igyekezett beavatkozni hatáskörébe.1 A svájci reformáció más központjaiban pedig a polgári hatóságok az egyházfegyelem gyakorlását nem voltak hajlandók kiengedni a kezükből. Zürichben Buliinger ezt a kérdést a maga sajátos bibliai megalapozásával egyenesen a magisztrátus, azaz a világi hatóság, hatáskörébe sorolta.1 2 A svájci reformáció körén belül sem alakult ki mindenütt egyező álláspont és ebből következő egységes gyakorlat. A hazánkban meggyökerező - vegyes hatású: Zürich, Genf - helvét reformáció ily módon nem jelenthetett kötelező modellt, s természetesen alakította az itteni gyakorlatot a történelmi szituáció és a társadalmi helyzet. Egyáltalán nem kirívó tehát, hogy a reformált helységek önkormányzatai magától értetődően vállalták fel azt a szerepet is, amely a későbbi századokban a presbitériumok tevékenységi- és hatáskörébe ment át.3 Felekezeti szempontból a reformációt követően is döntő többségükben homogén helységek vezető testületéi számára község és egyház szétválaszthatatlan, természetes egységet alkotott. Annak irányítására sem érezték szükségesnek két hatóság létrehozását. Az eklézsia ügye a mindennapi élet dolgai közé tartozott. Az 1 Reméljük, hogy legalább református lelkészi körökben közismert. Másutt Kálvin genfi helyzetéről teljesen torz elképzelések élnek. A kérdés legújabb, kiváló ismertetése: McGrath, Alister E.: Kálvin: Bp. 1996.123-127. 2 Baker, J. Wayne: Church, State and Dissent. The crisis of the swiss reformation 1531- 1536. In: Church History 1988. No.2. 135-152. (Magyarul Dienes Dénes fordításában: Egyház, állam és rajongás. In: SpF 1998/1. 76-91.) 3 Szentpéteri Kun Béla: A Magyarországi Református Egyház külső rendje. Bp. 1948. 67. Péter Katalin: A reformáció és a művelődés a 16. században. In: Magyarország története 1526-1686. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. 542. 19
