Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

ben volt. így nyilatkozott erről az ungi esperes 1728-ban, arra a kérdésre válaszolva, hogy jogállását tekintve kitől van függő viszonyban: „ Van társ-esperesem ('conseniorj, jegyzőm (...), lelkésztársaim, más kerületbeli esperesek, mint hivataltársak, kiknek velem szemben ellenőrzési joguk van, s ha hibám, vagy kihágásom nagysága követelné, viselt állásomból is elmozdíthatnak"1 Összefoglalva az eddigieket elmondhatjuk, hogy a tiszáninneni részeken nem alakult ki az összes egyházmegyét összefogó egységes kerület püspök vezetése alatt. A püspöki jogokat az esperesek gyakorolták saját tractusukban. Egymással az egyházmegyék nem voltak hatósági viszonyban, hanem csak „atyafiságos" kapcsolatban. Az esetlegesen előforduló, az esperesek személyét érintő, egyházfegyelmi ügyekben az esperesek kollégiuma volt illetékes döntéshozó fórum. Ezt azonban nem közös kánon, hanem a szokásjog nyomán született (alkalmanként megújított) megállapodás szabályozta, miként az egyéb természetű, közös intézkedést igénylő ügyeket is. Ennél szorosabb egységre a szatmárnémeti zsinat s ennek nyomán Öreg Rákóczi György fejedelem sem tudta rászorítani a tiszáninnenieket. A háttérben azonban nem dogmatikai ellenvetés vagy alapállás húzódott meg, hanem egy sajátos történelmi helyzet során alakult espe- resi-egyházmegyei függetlenség gyakorlásának megkedvelése. Ez az egyházkormányzati rendszer működött mindaddig, amíg egy újabb meghatározó történelmi helyzetben változni nem kényszerült.

Szentgyörgyi Sámuel aláírása 1

1 Haraszy Károly: i.m. 60-61.

18