Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

zempléni Dioecesisnek Seniora, hogy ennekutánna ezen Dioecesisek között concordia légyen...".1 Az ungiak azonban nem voltak jelen, majd ugyanez év júniusában velük együtt az abaújiak is távol maradtak a közös értekezlettől. A tanácskozást kezdeményező zempléni senior méltatlankodott is efölött: „...esperes uram panaszolkodott az újvármegyei Dioecesisnek Seniora ellen, hogy őkegyelme ilyen nagy idegenséget mutat hozzánk, hogy sem maga, sem követei által nem akar compareálni... ",1 2

Meglátásunk szerint a legteljesebben a seniorok választása és beiktatása gyakorlatában mutatkozott meg az emlegetett unió. Ilyenkor a hivatalban lévő esperesek biztosították a törvényes felügyeletet, s az új senior közreműködésük által nyert legitimitást. Jól megfigyelhető ez az 1669. évi zempléni választáson, amikor is mindegyik tractus esperese jelen volt. „Szükséges e Szent Társaságnak igazgatására, megélemedett, értelmes, Istenfélő, eszes-okos, látott-hallott fér fiat, megegyezett akaratból választanunk... Igyekezzünk azért olyat elő állítani, ki mindnyájunknak példa legyen a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztességben. Hogy penig e Szent igyekezet rendesebben s alkalmatosabban mennyen véghez, Kegyelmedet Tiszteletes Szendrei György uram, a Tállyai tekintetes Gyülekezetnek hűséges Lelki Pásztorát és a N(emes) Abauy Vármegyei Ecclesiák Tanítóinak érdemes vigyázó Esperestét; Kegyelmedet Tesztelendő) Szalóczi Mihály uram, a Sajó- Szentpéteri Ecclesiának fáradhatatlan lelki Tanítóját és a N(emes) Borsod, Gömör és több Vármegyékben Atyafiaknak serény Elöljáróját; Kegyelmedet T(isztelendő) Némethi István uram, az Ungvári Keresztyén Ecclesiának hűséges Prédikátorát és az Ungvár megyei Ecclesiákban lévő lelki Tanítók Szent Társaságának vigyázó Orálló- ját; kérjük atyafiságos szeretettel, legyen minékünk az előttünk lévő Szent szándékunkban segítséggel, és e Szent Társaságnak vigyázásá- ra választandó férfiat, az Esperesti tisztre beállítani, szentelni, és abban meg erősíteni ne neheztellye; mely abbéli cselekedetével Kegyelmetek Isten előtt és e Szent Társaság előtt kedves dolgot, Isten Anyaszentegyházának penig hasznosat fog cselekedni". 3

A tiszáninneni megyéknek az itt vázolt sajátos viszonya lényegében 1735. március 4-ig, az első püspök hivatalos beiktatásáig érvény1 SRKLt. Kgg. I. 3. 637.

2 Uo. 661.

3 Uo. 841-842.

17