Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
PATAK ÉS ERDÉLY
testi áldást ez világi életében Istentől vött volna eő kegyelme, mint Isten ajándékiból, Isten dicsőségére akarván azokból rendelni, tött maga keze írásával bizonyos és megváltozhatatlan testamentaria dispositiot (...) A könyveknek is egy részit, ha csak harmadát is, hagyom ugyan Kolosvari Collegiumnak, két részit a Pataki Scholának, mint hogy azoknak úgy tudom, semmi nincsen, itt mégis vagyon valami. A Pataki Scholának hagyok Száz aranyakat in perpetuum usum, sub anatemate, esztendőnként interessének amint szükségesebb vegyék hasznát". Eszéki 1707-ben hunyt el, a Patakon újra hazára talált kollégium és a kolozsvári iskola között szív szerint megosztott hagyatéka a Patak - Erdély viszonynak különösen szép kifejező emléke. S ha már a patronálásról szó esett, említsük meg öreg Rákóczi Györgyöt és feleségét Lorántffy Zsuzsannát, annak ellenére, hogy a fejedelmek iskola pártolását fentebb köztudottnak mondtuk. Tesszük ezt azért, mert a Patak - Erdély kapcsolat sajátos módon villan fel előttünk. Medgyesi Pál egyik műve ajánlásában így foglalta össze a fejedelmi pár iskola - patrónusi tevékenységét: „Az Pataki egészen Nagyságtoknak nem csak hogy jószágában vagyon az Nagyságtoknak, hanem minden egyéb gondviselésből is, melyben mennyit fárad és költ Nagyságtok, tudgya csak az Isten. Az Debreceni edgyik Schola Mestert is, immár egynéhány esztendőktül fogva (mely fizetésen én magam is esztendeig szolgáltam) Nagyságtok tartya, Váradon penig gyakrabban kettőt is tart. Az Kolozsváriaknak, az Tanétókkal egyetemben egy tül egyig Nagyságtoktul vagyon. Az Fejérvári Collegiumnak is, melyet az halhatatlan emlékezetű idvezült Bethlen Fejedelem fundált bű költséggel és minden szükséges proventusokkal, Nagyságtok tanéttat sok költséggel esztendőnként Schola Mestereket". Ez az idézet önmagáért beszél, tegyünk mégis hozzá ennyit: Rákóczi „ uradalmainak középpontja Sárospatak volt, ide gyűjtötte teméntelen javát. (...) Ez a patak azonban a magyar művelődés olyan területei) táplálta, melyek nélküle elszáradtak volna. Ki adott többet a népnek ebben a században, mint Rákóczi György, meg a felesége, az áldott emlékezetű Lorántffy Zsuzsanna "71 Pataknak tehát és Erdélynek együtt... * II. 1 Medgyesi Pál: Szent Atyák öröme. Gyulafehérvár 1640. Valamint: Az Út. 1952. 27. sz. 5. Idézi: Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. Bp. - Szeged 1966. 5-6. 123
