Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
PATAK ÉS ERDÉLY
Az a tény, hogy nem erdélyi származású volt pataki diákok a fejedelemségben találtak számosán munka területet, mégpedig a legkiválóbbak és ebből következően nem is akármilyen tisztségekbe emelkedve, arra enged következtetni, hogy Erdély a XVII. században - melyre főként vizsgálódásunk kiterjedt - még nem volt önellátó a protestáns értelmiség képzésében. Ezt a későbbi századokra nézve valószínűleg már nem mondhatjuk el.1 A fordulópont a XVIII. század derekára tehető, s amint fentebb már idéztük erre nézve Pokoly Józsefet, nem kis szerepet játszott ebben az oda menekült pataki iskola. Tehát a tudásszomjukat csillapítani akaró erdélyiek rendszeresen megjelentek Patakon. De mi vonzotta őket a távoli Háromszékből és környékéről éppen a Bodrog partjára? A pataki bor... - mondhatná valaki könnyed felületességgel. Ami persze nem utolsó szempont, már csak azért sem, mert éppen egy erdélyi énekelte meg a Kollégium hírével vetekedő nedűt, s nem kisebb személyiség, mint Áprily Lajos. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: Itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon, a venyigében Vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót, varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Nem kétséges, hogy Aprilyhoz hasonlóan az erdélyi diákok megkóstolták Patakon a hegy levét - ezt még írott forrás hiányában is merem állítani -, mégsem elégedhetünk meg ezzel a kézenfekvőnek látszó, de azért csak komolytalan kitérőt jelentő válasszal. A tanulni vágyó magyar ifjúság mindig is mozgásban volt a reformációt megelőzően is. Bejárta Európa híres egyetemeit Krakkótól Bolognán, Pádován, Bécsen át Párizsig. Minden bizonnyal így volt ez belföldi vonatkozásban is. A reformációban átalakult iskolarendszer 1 Rácz István: A Debreceni Kollégium vonzáskörzete. In: Történeti Tanulmányok II. Szerk. L. Nagy Zsuzsa és Veress Géza. Debrecen 1993. 55-58. A kitűnő debreceni történész az 1792-1801 és 1841-1851 közötti időben végezte a mélyfúrást, s arra a feltevésre jutott, hogy Erdély a protestáns értelmiség képzésében önellátó volt ekkor. Az általa vizsgált korszakban már Patakról is hiányoznak az erdélyiek. Utaltunk fentebb a XVIII. században már csak szórványosan megfigyelhető diákátjárásra. 124
