Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

magistratusi nevezet, de ez részben az Ecclesiának csak száraz dajkái lesznek az olyan magistratus-viselő személyek, kik az evangéliom hirdetőknek semmi testi táplálással nincsenek. (...) Kegyelmetek ne ellenezze azt az kicsiny fizetést..., hogy az Kegyelmetek jó híre-neve inkább tündököljék, mert ha méltó az munkás az ő jutalmára, az mint Idvezítőnk az sz. Pál apostollal mondotta, méltó az prédikátor is...Bizony olyan ez, mintha ma egy presbiter azon a címen tagadná meg az egyház anyagi támogatását, hogy ő presbiter. De ilyen ma már bizonyára nincs is...(?)

Ahhoz, hogy a lelkipásztorok kellőképpen átláthassák az élet minden területét, ami akkor az egész város életének figyelmes gondozását jelentette, megfelelő segítségre volt szükségük. A gazdasági ügyekben, az istentisztelet külső dolgainak rendezésében ilyen segítőtárs volt az aedilis, akit később egyházfinak mondtak magyarul. Ezt a tisztséget ismerjük. De meg sem gondolnánk talán, hogy a házassági ügyek területének is megvolt a maga felelőse, aki megnyugtató bizonyságot szerzett arról, hogy a kötendő házasságnak törvényes akadálya nincs. Ezt jelezte a lelkipásztornak is, aki ezután nyugodtan kihirdette a házasulandókat. Nos, Patakon 1629-ben mindezeknek hiányában voltak. Igaz, nem zárkóztak el a hiány pótlása elől, így megnyugtatóan jegyezhették fel az egyházlátogatók: „Aedilist és leány kérőket ígérnek'. Szükség is volt erre, mert az első prédikátor, Suri Mihály, erősen nyugtalankodott, különösen a leánykérők dolgában, aminek hangot is adott: „Protestál Suri uram, hogy ha hites leány kérő nem hirdetted meg az házasokat, meg nem esketted, fel sem is hirdeti". Hogyne, mikor botrányos esetek történtek Patakon a szabályosan felesküdött - azaz hites - leány kérők hiányában. Kispataki Marki Jakab ugyanis odaígérte leányát egy ifjú legénynek,-Raskai Miklósnak, „ és későn hallották szófogósnak lenni az legént, az leány irtózik csak hírét hallja is az legénnek". 2 így azután az egyházmegyei zsinat házassági bíróságához került a dolog, ahol az atyák sem igen tudtak többre menni annál, hogy a legény próbálja meg kedvét találni a leánynak, s ha nem sikerül, majd visszatérnek az ügyre. Bizony, hites leány kérővel nem eshetett volna ez meg.

Az egyházlátogatók a lelkészek felől is megkérdezték a gyülekezet képviselőit, akik most jó bizonyságot adtak pásztoraikról. Ők viszont már találtak kifogásolni valót a gyülekezet életében. A patakiak 1 2

1 MPEA1927.189-190.

2SRKLt. Kgg.I.l. 80.

99