Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - VI. Az egyházi ének fogalma

4. Az egyházi ének a test éneke, a szétszórtaké, a bűnösöké. Az Istentől elidegenedettek éneke, de egyúttal az elhívottak, a kiválasztottak, a Krisztus vére által megmosottak diadaléneke is. A test tagjai megtapasztalták Isten kegyelmét: érdemtelenül kerültek Isten közelébe. Az ember ugyan gonosz, de ily sok csuda, kegyelem és végtelen irgalom láttán megnyílik szíve és énekel. „Unser Herz muss allemal bei dem Worte sein. Das Herz muss singen. Wes das Herz muss singen. Wes das Hez voll ist, davon muss der Mund übergehen...”166 167 Mint a száznegyvennégyezer éneke, akik jöttek „homlokukon felírva az Atyának nevével” leborulva a királyi szék előtt, akikről kétszer is írva van: „Áron vetettek meg e földről”, „ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy” - énekelnek, mert másként nem tehetnek (Jel. 14,1-5). A szó, a beszéd a gyülekezetben sokszor kevésnek bizonyul, hogy a megforrósodott agy és szív mondanivalóját kifejezze. Segítségére jön az ének szavával és dallamával, hogy gondolatát, érzelmét, örömét és boldogságát a dallam szárnyain felemelje Isten trónusa elé. Az énekben a gyülekezet szava több lesz, mert a szóval ki nem fejezhető többletet szavához illeszti a dallam segítségével.

Az egyházi ének mindég közösségi ének még akkor is, amikor valaki távéi a gyülekezettől a szórványban egyedül énekel. „Az ének mindég gyülekezeti jellegű, még akkor is, amikor a hivő magános istentiszteletében használja, tulajdonképpen a közösségben használja, mert az éneklés bekapcsolja azok közösségébe, akik azt az éneket énekelni szokták, s akik, az egyház közössége, azt elfogadták és saját hitük és életük tapasztalatai kifejezése gyanánt ismerték fel.”107

Ha az ének lény egéül azt állapítottuk meg, hogy az egy összetett kifejező cselekmény, ugyanazt elmondhatjuk az egyház énekéről is azzal a korrekcióval, hogy benne szóhoz jut Ura és Feje beszéde és üzenete is. A világi énekben szóhoz jut a világ, az egyházi énekben a Fej és test szava lesz hallható egyszerre. Az egyházi éneknek semmi köze ehhez a világhoz: „Singen ist ein feine edle Kunst und exercitium. Es hat nichts zu tun mit der Welt.”168 A különbséget a kettő között az egyház és a világ közötti különbség határozza meg. Az egyházi ének egy összekötő huzal a test és a Fej között. Ugyanis, amint az egyházban nem lehet elválasztani a testet a Főtől, ugyanúgy' nem lehet énekét csak a test, csak a látható gyülekezet beszédének tulajdonítani, hanem áthatja azt Krisztus megelevenítő, éltető és tápláló ereje is. Az egyház kettősségében, belső szétszakítottságában, amely nyomorúságának, de együttal örömének is forrása, részesedik éneke. Az egyházi ének, ének a világban, de ének a Krisztusban is! „Wir sind im lebendigen Handel und Wandel mit der Himmel, und daraus entsteht die Lust zu singen, sich auch aus der Hütte zu singen. Daher kommt die Begierde, seine Seligkeit im Worten auszudrucken und dem Heiland, seinem Vater und

166 H. Giessen: i.m. 62.

167 Dr. Imre Lajos: Katechetika a református keresztyén nevelés rendszere. Ref. Egyházi Könyvtár: XXE. Bp. 1942. 219.

168 Luther Márton: Tischreden. W.A. 1300.

70