Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - VIII. A zsoltárok
„kálvinistádnak is nevezhetünk. E felfogás írott dokumentumának tekinthetjük Kálvin János Társaság kiadásban megjelent: Zsoltároskönyvünk az Ige mérlegén c. kötetet207 208, s ebben is elsősorban azokat a tanulmányokat, amelyek a zsoltárokkal foglalkoznak. Sebestyén Jenő dr. előadásának kiinduló gondolata az,2ui hogy nem az ember, hanem egyedül isten határozhatja meg, hogy Őt hogyan és mivel kell szolgálnunk az istentiszteletek alkalmával is. Ez volt a régi református felfogás is: Isten házában ne hangozzék semmi más, mint Isten Igéje még az éneklésben is! Mert „mi gyarló bűnös emberek nem tudjuk, hogy az Úr miként, mely szavakkal kívánja magát dicsőíttetni általunk. Azt azonban tudjuk, hogy magában a Szentírásban egy sereg felséges éneket adott nekünk: a zsoltárokat, amelyek külön kijelentés ajándékai, annak inspirált szavaival vannak megírva, s azért az Isten dicsőítésére legalkalmasabbak. Úgy gondolták tehát, hogy a legalkalmasabb az, ha ezekhez a különös isteni kijelentést hordozó és lehető énekekhez fordulunk, mert így Isten tiszta Igéjével magával is dicsérhessük Istent.’’ „E theológiai szempont mellett van egy fontos gyakorlati szempont is, melyet sohasem szabad szem elől téveszteni, t.i. az, hogy’ az u.n. szabad egyházi énekek és dicséretek mindenütt elnyomták, vagy legalább el akarták ny omni a zsoltárokat és a legtöbbször bibliai szempontból nem eléggé mély, mert felületes érzelmi vallásosságot teremtettek.” Még erőteljesebben és részletesebben fejtegeti a kérdést Sipos István dr.209 Szerinte a zsoltárok helyes értékelése szükségességének két oka van: „az első ok az, hogy' egyházunkban már régi idő óta beszélhetünk a zsoltárok helytelen, sőt hamis értékeléséről, vagy ami még rosszabb tudatos mellőzéséről, lebecsüléséről, sőt egyenesen kiközösítéséről! Ezzel a folyamattal egyszer keményen szembe kell néznünk.” Tanulmánya 9. Bekezdésében feltett kérdésre: Miért ragaszkodunk a zsoltárokhoz? így válaszol: „Egyházunk az Ige egyháza... Mi tehát csak az Isten Igéjéből tanulhatjuk meg, mit és hogyan kell énekelnünk, azaz hogyan kell dicsérni Istent. Amikor tehát azt keressük, hogy’ mit énekeljünk, és mit vegyünk be az éne- keskönyvünkbe, lehet e számunka felségesebb öröm, mint annak felfedezése, hogy Isten maga gondoskodott róla az Ö szent Igéjében, hogy mi mivel és hogyan dicsőítsük Őt, s erre egyenesen ő maga tanít meg bennünket a 150. Zsoltárban.” Ki lehet e valaha is rekesztenünk a zsoltárokat a mi református gyülekezetünkből? - kérdezi továbbá: „Erre csak azt feleltetjük: Soha! Soha, mert a zsoltárok kirekesztésével az Isten Igéjét zárnánk ki istentiszteltünkből. Vegye tehát tudomásul mindenki, hogy aki zsoltárellenes, az igeellenes."’’"„Nem holmi egyéni, kesergés, töprengés, sopánkodás ez, pattogó, vagy’ édeskés dallamok segítségével, mint sok Halleluja, vagy Hozsánna énekben, hanem igehirdetés mindenki számára.” - „Amikor tehát 207 Bp. 1941. 208 A zsoltár és a zsoltáros lelkűiét. I.m. 5-9. 209 Zsoltáraink helyes értékelés. Előadás Zsoltároskönyvünk az Ige mérlegén c. k.-ben. 28. 24-78.
