Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - VIII. A zsoltárok

zsoltárt énekelek Isten Igéjét hirdetem a gyülekezetben/’ Igaza volt tehát Luther Mártonnak - írja, hogy a zsoltáréneklés: énekelt Istenige/’ Gesungenes Gotteswort.” A szerző idézi Luther Mártonnak Spalatinushoz írott levelét. A tanulmány 10. Pontjában szól Szenczi zsoltárainak értékeléséről és a zsoltárok reformjáról. Hangsúlyozottan megállapítja, „Szenczi eredeti zsoltárfordítását nem azonosítom magával Isten Igéjével, iliebe a Biblia zsoltáraival.” Mert „Szenczi zsoltárversei részint kevesebbet, részint többet tartalmaznak, mint Isten Igéje! De mert Szenczi az értelem kifejezésére és átültetésére a legkínosabb gondot fordította arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy „érte harcoljunk, mert ezekben a zsoltárversekben nemcsak Szenczi verseit védjük, hanem magának a zsoltárnak, tehát az Isten Igéjének a drága kincsét is. Ezért kell tiltakoznunk az utolsó körömszakadtáig, hogy Szenczi eredeti 150 zsoltárában egyetlen versét is kihagyják a most készülő énekeskönyvből.” „Egyébként pedig hangsúlyozottan állítjuk, hogyha valaki a zsoltárok könyvéből valamit is ki akar hagyni: ebben az illető részéről már értékelés és ítélet, még pedig lebecsülő ítélet hangzott el Isten Igéjével szemben.” Szenczi fordításának átvizsgálást lehetőnek tartja, mert „helyes a fő cél, hogy valósággal Isten Igéjét énekeljük, de hogy miért kell elhag)Tii Isten Igéjéből a zsoltárok könwe 150 zsoltára egyetlen zsoltárának egyetlen verséből bármit is, ezt református szempontból megérteni és heh'esen megindokolni nem lehet. Csak helyteleníteni.”

Még idézzük Dobos Károly előadásából: „Vigyázzunk tehát, hogy áldozatul ne essünk a korszellemnek. A zsoltár Isten Igéje és ezért tartalmilag idő feletti s nem szabható a korszellemhez.”210

Ami még minket érdekel, az az, hogy a fent ismertetett felfogást nemcsak egyeseknek a véleményét fejezi ki, hanem a Kálvin János Társaság, mint olyan pontokban foglalja azokban a követelményeket, amelyekkel magát azonosítja, s ezek között olvassuk:

„Zsoltáros könyvünkben a zsoltárok és dicséretek sohasem lehetnek egymással azonos és egyenértékű tényezők. A zsoltárok Isten igéje, a dicséretek pedig az emberi lélek fohászai. E kétféle elemet tehát sohasem szabad bírálni ugyanazon alapon, kivéve, ha az isten Igéje.” „Mivel a zsoltárok isten Igéje, azok anyaga és száma nem vitatható és változtatható különböző korok változó ízlése és szempontjai szerint, hanem az Ige által örökre megkötött. Még a gondolat felvetése és lehetősége ellen is tiltakozunk, hogy a 150 zsoltárból egyetlen egy zsoltár is kimaradjon.”211

A fenti idézetek mondanivalóját a következőkben foglalhatjuk össze:

a.) Minden ének, mely nem zsoltár puszta létével is elhomályosítja a zsoltárok ragyogását. A kettő együtt nem férhet meg egvmás mellett, kivéve, ha a dicséret Isten igéje. Az énekek között a zsoltárok az ige síkjában állnak, a dicséretek az ember síkjában, hiszen azok az „emberi lélek fohászai.” Sőt a zsoltárokat állandó veszély fenyegeti, mert a dicséret amannak helyére tör, holott a kettő között óriási különbség van.

210 A zsoltárok szépésge és gazdasgsága. I.m. 81.

211 A konferencia elvi és gyaakorlati eredménye. I.m. 146-148. 84