Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének

oly láthatatlan és megfoghatatlan. A zeneművészetnek minden teremt­ményben megvan a képmása. Ó milyen dicső muzsika az, mellyel a mindenható Úr az égi énekmesterét: a fülemilét, fiatal tanítványaival együtt és oly sok ezer madarat a levegőben megajándékozott. Mindezek cö/ötf még nagyobb mértékben megajándékozta az embert ezzel a művé­szettel. Hiszen semmi sem hasonlítható ahhoz, ha az ember hangja fel­csendül. Összegezve: A nemes muzsika Isten Igéje után a legnagyobb kincs a földön. Ural minden gondolatot, értelmet, szívet és kedélyt. Ha te egy megszomorodottat meg akarsz vigasztalni, egy arcátlan vad embert meg akarsz zabolázni és szelídíteni,- egy csüggedőt megbátorítani, egy gő­göst megalázni és más effélét, mi lenne erre a legalkalmasabb, mint ez a szép, drága és értékes, nemes művészet! Maga a szentlélek is megbecsüli és nagyra értékeli, mert Ő maga tanúskodik, mint hagyta el Sault a go­nosz lélek, ha Dávid hárfáját pengette. Ugyancsak, amikor Elizeus próféta jövendölni akart, megparancsolta, hogy hozzanak hozzá egy hárfást és játsszon. Ezért a kegyes atyák és a próféták nem ok nélkül akarták, hogy a templomban a muzsika minden időben megmaradjon. Innen van oly sok ének és zsoltár. Ez a drága ajándék egyedül az embernek adatott, hogy szüntelenül emlékeztesse: arra van teremtve, hogy Istent dicsérje és áldja. Ahol pedig a természetes muzsikát a művészet megerősíti és megfino­mítja, az ember ott látja és ismeri csak meg igazán nagy csodálkozással Isten nagy és hatalmas bölcsességét muzsikájának csodálatos művében, melyben mindenesetre az a csodálatos és a különös, hogy valaki egy egy­szerű dallamot énekel, s mellette három, négy, vagy öt más hang is meg­szólal, melyek ezen egy körül ujjongással ugrándoznak és játszadoznak és sokféle módon és hangon ugyanazt a hangot csodálatosan ékesítik és dí­szítik és mintegy mennyei körtáncot járnak, barátságosan találkoznak és szíves kedélyességgel karolják át egymást. Aki ezt egy kissé meggondolja és nem tartja Isten kimondhatatlan csodaművének, az egy faragatlan tus­kó és nem méltó arra, hogy ilyen kedves muzsikát halljon. De mit be­szélek oly sokat! E nemes művészetnek haszna és dolga sokkal nagyobb és gazdagabb, semhogy röviden el lehetne mondani. Én azért minden embernek, de különösen a fiatal embereknek ajánlom ezt a művészetet és intem őket, hogy Istennek a vidám és hasznos alkotását becsüljék meg, szeressék és értékeljék, továbbá pedig szokjanak hozzá ebben az alkotás­ban is Istent a Terem tőt megismerni, dicsérni és magasztalni. ~ Luther tanítása a muzsikáról Platon zenetanára épül.68 A muzsika arra a rendre és törvényszerűségre utal. amit Isten a \ilágmindenségben adott. Mert a világmindenség is ad hangot és ezzel a hanggal azt hirdeti, hogy a Teremíönek törvényeit nem lépheti át. „A zene nem más, mint a kozmikus rend tagja, \agy visszfénye." A világmindenség Isten teremtő tette nyomán lett, ennek a teremtő tettnek csodáját hordozza magában a zene is, s minde­nütt, ahol a zene felhangzik, a felszámyaló hangok Isten hatalmáról tesznek bizonyságot. Ä E.Sch link: i.m. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents