Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének

Platonra emlékeztet a muzsika nevelői munkájáról vallott tanítása is, de nem osztja Platon zenével szembeni bizalmatlanságát, attól teljesen szabad. A zenének az [fiák nevelése és tanítása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonít.

Sok megjegyzése tanúskodik erről:

„Azért írattak ezek négy hangra (t.i. a Wittenberger Chorgesangbuch), hogy az ifjúságnak, mehet különben is a zenében és az igazi művészetekben nevelni kell, legyen valami, amiből az érzékies szerelmi dalok helyett valami üdvös dolgot tanuljon, éspedig jó kedvvel, amint az inakhoz illik/’69

„A zene szép és dicső ajándéka Istennek és közel áll a theologiához. Az én kedves zenetudományomat sokért nem adnám. Az iíjúságot mindég rá kell szoktatni erre a művészetre, mert finomak és ügyesek lesznek általa az emberek.”70

„A zene fél diszciplína és nevelőmester, mely az embereket finomakká és szelídekké, erkölcsösökké és okosakká teszi.”71

Az ének nevelő hatásának a felismerése igen nagy jelentőségű az egyház életében. A megreformált egyház kezdettől fogva tudatosan fáradozik azon, hogy az ifjúságot éneklő ifjúsággá nevelje és hogy az énekeskönyvet az ifjúság közkincsévé és tulajdonává tegye. Jól tudták az atyák, hogy az ének erős kötelék, mely az iíjúságot az egyház közösségéhez köti. Az ének tanít, mert ismeretet közöl, de nevel is, mert az éneken keresztül ható Igének formáló ereje van. Luther Márton az énekelni nem tudó tanítót nem tűrhette. „A zenét meg kell tartani az iskolában, mert szükség van reá. Az iskolamesternek énekelnie kell tudnia, különben nem tűrhetem. A fiatal embereket a lelkészi hivatalra nem kell addig felavatni, míg az iskolában nem próbálkoztak és nem gyakorolták magukat.”

A reformációval erőteljes énektanítás és énekkultusz veszi kezdetét s virágkora ennek a kultusznak inkább akkor volt, mint ma.

2. A zenélés és éneklés képessége Isten adománya. Kharizma az, mellyel nem egyenlő mértékben rendelkezik mindenki. Senil Lajos motettáit énekelve és azok szépségét dicsérve, mondja: „Ilyen motettát nem tudnék írni, ha szétszaggatnám is magamat, amint viszont meg ö nem tudna a zsoltárokról úgy prédikálni, mint én, mert a Szentlélek ajándékai különbözők, amint hogy7 egy7 testnek is különbözők a tagjai.”72 És amiképpen egy valamivel kapcsolatos kharizmát azért adta Isten, hogy7 azzal másoknak szolgáljunk, így szolgál a zene Luther számára azzal, hogy kedvet ébreszt a prédikálás- ra: „A muzsika Istennek olyan szép és kedves adománya, mely gyakran arra serkentett és indított engem, hogy kedvet nyerjek a prédikálásra.”73

69 Wittenberger Chorgesangbuch előszava. Közli J. Smend: Das ev. Lied von 1524. Festschrift zum 400 jährigen Gesangbuch-Jubileum. Leipzig, 1924. 76.

70 Payr Sándor: i.m. 917.

71 Musica ist eine halbe Disziplin und Zuchtmeisterin so die Leute gelinder und santmtltiger, sittsammer und vernünftiger machet. Idézi: PayrS. i.m. 968.

72 Payr S.: i.m. 913.

73 „... saepius ita me incitavit et acuit, dass ich Lust zu predigen gewonnen habe.” (W.A. Tischr. 4441.)