Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének
111. A reformátorok az egyházi énekről a.) Luther Márton és az egyházi ének A reformáció az egyházi ének megújulását is jelenti. Ezt akkor látjuk világosan, ha az újat szembeállítjuk a régivel. Az egyházi ének régen a papok éneke volt, most a gyülekezet éneke. Régen a papok a gyülekezet által nem értett latin nyelven énekeltek, most a gyülekezet anyanyelvén énekel. Régen az egyházi ének az istentiszteletről kiszorult, most a gyülekezeti istentisztelet lényeges és elengedhetetlen része. Megváltozott a tartalma is: a szentek dicsőítése helyett „egyedül Istené a dicsőség” az énekben is. Az egyházi ének megújult nyelvében, tartalmában s formájában is, amennyiben a népi ének formáját ölti fel. Az egyházi ének területén ez a nagy változás elsősorban Luther Márton személyével és munkájával van a legszorosabb kapcsolatban. Ennek a rövid összefoglalásnak a célja az, hogy Luther Márton elvi tanítását az egyházi énekről és a zenéről összefoglalja. Az énekkel és a zenével kapcsolatos gondolatai a különböző énekeskönyvekhez írt előszókban, istentiszteleti rendtartásokban és asztali beszélgetéseiben találhatók meg. 1. Luther Márton a zenét a theologia után Isten legnagyobb ajándékának tartja. Nem szűnik meg új meg új dicsérő jelzőket használni, ha tolla a „sacra musica” szavakat leírja.66 „Nem szégyellem nyíltan bevallani, hogy a theologia után nincsen semmi más művészet, mely a zene mellé volna állítható, mert egyedül ez képes arra, ami különben csak a theologiának áll hatalmában, hogy a kedélyt megnyugtassa és megvidámítsa bizonyságul annak, hogy az ördög a szomorú gondok és nyugtalan gondolatok ébresztője a zene hangjai elől éppúgy' elfut, mint a theologia szavai elől. Azért a próféták egy művészetet sem gyakoroltak annyira, mint a zenét. A theologiájukat ugyanis nem a geometriához, sem az arithmetikához, sem az asztronómiához, hanem a muzsikához fűzték úgy, hogy az igazságot zsoltárokban és énekekben hirdették.”67 Luther Márton maga is nagyon szerette az éneket, szívesen muzsikált és énekelt. Otthonában valóságos hangversenyt tartottak néha. írt egy előszót, mely valósággal a zene dicsérete. Megérdemli, hogy szó szerint ide írjuk: ,Én, Dr. Luther Márton a szabad zeneművészet minden kedvelőjének kívánok kegyelmet és békességet Istentől, az Atyától és a mi Urunktól, Krisztustól. A<zt szeretném, ha minden keresztyén ember ezt a drága, értékes és nagy kincset kedvelné - a kedves muzsikára gondolok, melyet Isten nekünk embereknek adott, hiszen ez egy olyan pompás ékszer, hogy hirtelen nem is tudom, hogy illendőképpen hol kezdjem a róla való beszédemet. Ezen a földön nincs semmi, aminek ne volna hangja, hiszen még a levegő is hangot ad, ha az ember botjával belesuhint, amely pedig 66 A „musica” szó nemcsak a szoros értelemben vett zenét, az instrumentális zenét jelenti Luther Márton szóhasználata szerint, hanem a vokális zenét, az éneket is. Lásd: E. Schlink: i.m. 26. 67 Payr Sándor: Luther Márton és az egyházi ének. Theol. Szemle, 2. Évf. 1926”' 916. és 3.évf. 1927. 24-47.
