Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - b.) Az Újszövetség az egyházi énekről
álló zárt csoportokba, bizonyos megosztódás mégis bekövetkezett, ameny- nyiben a keresztyén egyházak közül több a héber kánon Zsoltárok-könyve egyes darabjainak átdolgozásait és verses fordításait az énekeskönyv’ külön részévé tette „zsoltárok” név alatt. Egyházunkban kialakult szóhasználat szerint, ha a zsoltárokról, mint énekekről beszélünk, énekeskönyvünk zárt részében csoportosított zsoltárfordításokra gondolunk, bár ennek ellenkezőjére is van adatunk, hogy t.i. „népi nyelvünkön a zsoltár annyit jelent, mint maga az ének és zsoltározni, mint énekelni.”63 Hajiunk arra, hogy Kálvin János, R.Ch.Trensch és Markus Jenny útmutatása nyomán a dicséret és lelki ének között oly an megkülönböztetést tegyünk, hogy a dicséret határát az un. üd\történeti. azaz Jézus Krisztus földi életének nagy eseményeihez kapcsolódó énekekben állapítsuk meg, míg a lelki énekekben inkább az egyház különböző istentiszteleti cselekményeihez kapcsolódó éneket lássunk úgy, hogy a dicséretben a hangsúly a magasztaláson és imádáson, míg a lelki énekekben az intésen és a tanításon van. E megkülönböztetést természetesen abban a meggyőződésben tesszük, hogy pontos és szilárd határokat az egyes énekek között megvonni nem lehet. 6. Az Újszövetség tanítását az egyházi énekről az alábbiakban foglaljuk össze: a. ) Az Újszövetség nem veti el az Ószövetséget, hanem azt értékeli, belőle is Isten kijelentett Igéjét hallja. Az Újszövetség megtartja az Ószövetség énekeit: a zsoltárokat is. A zsoltárok éneklése nem hiányozhat az újszövetségi nép életéből sem. A zsoltárokat énekli Jézus, az első tanítványok és énekli az első gyülekezet hívő serege is. Ha a mai egyház az első egyház élete folytatójának vallja magát, ha Jézus Krisztus tanítása és az apostolok intése szerint rendezzük be életünket, istentiszteletünket, akkor nem hiányozhat innen a zsoltár és annak éneklése sem. A keresztyén gyülekezet zsoltár-éneke is azt bizonyítja, hogy a folyamatosság az első és a mostani gyülekezet között töretlen. b. ) Az ének az Újszövetségben nincs helyhez kötve. Nem kizárólag a gyülekezet közös összejövetelének egyik tényezője, hanem az ember életének hű kísérője. Az ének felhangzik a mezőn, a börtönben, a gyülekezeti közösségben; mindenütt, ahol öröm és bánat tölti el a szívet. c. ) Mindenki énekelhet. Nem egy kiváltságos rend (papok, énekkar) hivatása az egyházi ének ápolása, hanem minden egyes hívő kötelessége. (lKor. 14,25). Az Újszövetségben az egyetemes papság elve érvényesül ebben a vonatkozásban is. Krisztuson kívül nincs közvetítő Isten és ember között. A gyülekezet tagja pap, mert imádkozhat, énekelhet és áldozhat Istennek: „életét élő, szent és Istennek kedves áldozatul” (Róm. 12,1). d. ) Az Újszövetség több helyen határozottan és egymás mellett említi az éneket és az imádságot. Ebből azt kell következtetnünk, hogy az ének és imádság lényeget tekintve két különböző jelentésű fogalom. Az imádság és ének között nem lehet értékfokozatot megállapítani. A kettő közötti vi63 Erdélyi Pál: Énekeskönyvünk a XVI. és XVII. században. Bp. 1899. 14.