Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - b.) Az Újszövetség az egyházi énekről

Nem a gyönyörködtetés és a mulatság volt a hangszerek felhasználásának a célja, hanem szolgálni a hangszerek hangjaival is az Úrnak.

Az éneklés és a muzsika az Ótestamentumban harci cselekmény. A gonosz elleni harc egyik eszköze (Ex. 28,35) és az Úr segítségül hívásának egyik módja (2Krón. 5,13): „És mikor nagy fennszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dicsérvén az urat, hogy ő igen jó és örökkévaló az ő irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel.”

Az Ószövetség népének éneke gyülekezeti ének volt, közösségi ének. A kultusz fejlődése folyamán ugyan kialakult az énekesek rendje Dávid király reformja következtében (Hámán, Ásáf, Etán a három csoport v ezetője), de az egész gyülekezet az éneklésből sohasem volt kizárva.

Az éneklés az Ótestamentumban nincs a kultusz-helyhez kötve, nemcsak a szent helyen, a templomban énekeltek.

Az éneklés nyelve az anyanyelv volt. Kultusznyelv nem alakult ki.

Az ének dallamáról nincs határozott ismeretünk. Többen azt mondják, hogy' az ótestamentumi ének monoton és egyhangú volt. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy7 dallamos volt és erre abból is lehet következtetni, hogy képzett és hozzáértő énekesek beállítására volt szükség a templomi éneklés vezetésére.

Az énekben erő van. Erre az erőre az embernek szüksége van. Fékezi az emberi gonoszságot és megsokasítja az ember erejét, hogy .Ahhoz közeledjék, Aki az embert az énekszerzés tehetségével és az énekmondás tudományával megajándékozta.

b.) Az Újszövetség az egyházi énekről

Az Újszövetségben sokkal kevesebbszer van szó az énekről és az éneklésről, mint az Ószövetségben. Az Ótestamentumban és annak majdnem minden könyvében, mint láttuk, számtalan utalás van az énekre. A Zsoltá- rok-könyve pedig a választott nép énekeskönyve volt. Ennek a ténynek magyarázatát abban látjuk, hogy az Ószövetség sok évszázad történetét foglalja össze, az Újszövetség még egy évszázad történetét is alig. A választott nép az Ószövetségben kialakított egy határozott és szilárd keretek közé szorított istentiszteleti rendet; kialakította a maga kultuszi rendtartását, s ebben igen jelentős és megbecsült helye volt az éneknek is. Az Újszövetségben ellenben nem találunk ehhez hasonló kultuszi rendet, sőt az istentisztelet formáira sincs határozott és mindenre kiterjedő szabály vagy parancsolat. Az Újszövetségben nincs istentiszteleti rendtartás. Erre nézve csak általános irányelveket találunk, mint pl.: az Istent lélekben és igazságban kell imádni (Ján. 4,23), a gyülekezetben minden ékesen és szép rendben menjen végbe (lKor. 14,40), hasznos egymás tanítására és intésére a zsoltár, dicséret és a lelki ének (Kol. 3,16). Abból pedig, hogy Isten nem adott a mi istentiszteletünk rendje megalkotására pontosan körvonalazott rendelkezéseket, azt tanulhatjuk meg, hogy Isten nem a törvény és a betű, hanem a Lélek erejé-