Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - a.) Az Ószövetség az egyházi énekről

lent dicsérő éneket, énekelni, magasztalni: Bir. 5:3, Jer. 20:13, Zsolt. 13:6, 27:6, 68:5.33, :6:2, 104:33, 105:2, 33:3, 96:1, 144:9, 149:1, 68:26, IKrón. 16:9.23, 9:33, 15:16, 15:19.27; Ézs. 42:10, lKir. 10:12, 2Krón. 9:11, 35:25, 5:12, 20.21. 23:13, 35:15, Esd. 2:41.70, 7:7, 10:24, Neh. 7:1, 7:44.73. 10:29.40, 11:22, 12:28, 12:42.45-47, 13:5.10.

ITTÖ éneket, dalt jelent a szó legközönségesebb értelmében. Ez. 15:1, Lev. 21:17, Dt. 31:19.21.30, 32:44, 2Sám. 22:1, Zsolt. 18:1.

bbn Il.jelent: dicsérni, magasztalni. (Alapjelöntése: fényes, ragyog, világos, tiszta, fényleni). Ézs. 38:18, 64:10, Jer. 20:13, Zsolt. 22:23, 22:27, 1 13:1, 56:5, 44:9. Esd. 3:10. Neh. 5:13. előfordul még: Ex. 15:20, Nu. 21:17, Dt. 31:19.22.30, Bir. 5:12, lSám. 18:6. 2Sám. 6:15, lKir. 4:32, 2Kir. 3:15, IKrón. 6:31.32, 15:21-24, 23:5, 23:30, 25:3.7, 2Krón. 7:6, 8:14, 20:19.22.28, 23:12.18, 29:27.30, 31:2, 34:12, Esd. 2:65, 3:11.24, Neh. 10:28:39, 12:8, Jób. 35:10, Zsolt. 7:18, 9:2-3, 18:4, 18:50. 30:13, 33:1, 34:2, 35:18, 40:4, 42:9, 49:5, 47:2.8, 51:17, 56:11, 57:10, 61:9, 63:6, 65:2, 66:4, 69:31, 71:6.8.14, 78:4, 79:13, 84:5, 98:6, 100:1.4, 102:19.22, 106,1, 106:48, 107:32, 108:3. 109,1, 111:1, 112:1, 113:9, 1 15:17.18, 116:19, 117:1-2, 119:54.171.175, 135:1.3.25, 137:3, 138:1, 144:9, 145:2.10.21., 146:1-2.10, 147:1.12, 148:1-5.7.13-14, 149:9, 150:1- 6, Ézs. 23:15-16, 25:1, 26:1, 38:20, 42:9, 44:23, stb.21

.Az Ószövetség éneke spontán kitörése a szívnek. A meglepett és csodát látott ember felgeijedt érzelmeinek a kitörése. Az ének nem elméleti megfontolás eredménye. Úgy tör fel az ének a szívből, mint ahogy a forrás vize kibuggyan a föld mélyéből.

Az. ami kipréseli az éneket az ember szív éből. Isten tette. Minden ének előtt Isten hatalmas cselekedete és annak megtapasztalása áll. Az ének Isten cselekedeteinek hü kísérője. Visszhang az ének, mely Isten hatalmas tette nyomán támad. Nincs ének az Ótestamentumban, amely ne Isten tetteinek következménye volna. (Ex. 15,20; Nu. 21,7; Zsolt. 40:2-4, 33:2-3, 98:1. 96:1-4; 144:9-10, Ézs. 42:10)

Az ének keletkezése és Isten tette közötti szoros viszony magyarázza azt is, hogy az Ószövetségben az ének és Isten elválaszthatatlan egymástól. A választott nép nem a maga gyönyörűségére és szórakoztatására énekel. Az ének nem az emberhez van kötve, hanem Istenhez. Ha pedig arra gondolunk, hogy Isten „tette’’ nemcsak „kezének munkáját” jelenti, hanem szavát és beszédét is, azaz Igéjét, akkor igaznak kell tartanunk azt a megállapítást, hogy az ótestamentumi ének Isten Igéjéhez kötött ének.

Igazán énekelni csak örvendező ember tud, aki megtapasztalta Isten sza- badítását, jóságát és hűségét. Az ószövetségben az öröm és az ének szorosan összetartoznak. Az istentelen és gonosz nem tud énekelni, mert nem tud örülni. Az igaz öröm csak Isten előtt tölti el a szívet. Igazán énekelni annyi, mint Isten előtt állani, hozzájárulni.

21 Mandelkern, Solomon: Veteris Testamenti Concordantiae Hebraicae atque Caldaicae, 1937.

12