Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 5.) Az egyházi ének szövegével és dallamával kapcsolatos követelményekről
Az éneklés módjára nézve még idézzük Somorjai János mondatát: ..Az énekléseket azért nem tesszük torkunk szakattáig való kiáltásokkal, s restnek indulattyából, csak időnknek és bánátinknak elmulatásáért. mint a danogató emberek, hanem gyönyörűséges, mértékletes és mesterséges zöngésekkel, szivünknek áhétatosságából, buzgóságos lelki örvendezésekből és minden Templomban az Igének hallgatásának előtte is, utána is, s mind az egyház kívül, házunknál, s házunk kívül, dolgunk közben, éjjel és nappal, úton s vizen, jártunkban, ételünk italunk közben Szent Pál apostol intése szerint... ő szent fölségének nagyságos dolgairól éneklőszóval emlékezünk."307 308 c.) Az egyházi ének szövegének és dallamának egysége. .Az egyházi ének szövege és dallama egységet alkot. A szöveg és dallam egy valóság két oldala. Az ének egysége akkor szilárd, ha a dallam és a szöveg egyensúlyban van egymással. Ha ez az egyensúlyi állapot felbomlik, széttörik az egyházi ének lényegéhez tartozó benső egység is. A jó ének olyan, mint a jól kiegyensúlyozott mérleg, melyen az erők egyenlően oszlanak el. Ugyanígy az egyházi énekben a dallam és a szöveg egymásnak feszülő erői kiegyensúlyozott állapotban egymást tartják, ha az egyenlő erők egyenlősége megbomlik, a mérleg egyik karja lesüllyed. Az egyházi ének szive, szövegének és dallamának egyensúlyi állapotában beálló változás az egyik, akár a szöveg, akár a dallam dominánsságát eredményezi a másik rovására. Amikor az egyházi énekben a szöveg és a dallam belső egységéről beszélünk, akkor nem valami fikcióról, hanem arról a valóságról van szó, mellyel naponként élünk. Ének nincs szöveg nélkül, de nincs dallam nélkül sem. A kettő közötti viszony pedig nem esetleges és közömbös. Nem mindegy, milyen egy szöveg dallama, s nem mindegy, hogy az adott dallamara milyen szöveget énekelünk. A kettő közötti viszony kívülről nem magyarázható. Magában a versben van adva az, ami a dallamot meghatározza, viszont csak a dallam hangjaiból magyarázható a hozzáillő és tartozó szöveg is. Általános szabályként csupán azt merjük megállapítani, hogy a kettő közötti viszony akkor helyes, ha egymást kiegészítik, ha egyik a másiknak segít, ha a dallamra tekintve belőle többet tudok meg szövegből és viszont. Az egyházi ének eme sajátosságát látta meg Révész Imréné dr. is.: „...jó és szép ének csak az lehet, amelyben dallam és szöveg teljes egyensúlyban vannak és kiegészítik, lendítik egymást.'”18 Az egyházi éneknek ezt az egyensúlyi állapotát sok minden széttörheti, egységét sok minden veszélyeztetheti. Itt csak egy veszélyre mutatunk rá részletesen, amely ennek az egyensúlyi állapotnak veszedelmes ellensége, akár a szöveg, akár a dallam oldalán jelentkezik is, s ez a szentimentálizmus. 307 Az helvéciai valláson levő ecclesiáknak egyházi czeremóniajokról és rendtartásokról. Lőcse, 1636. 44. 308 Prozódia és ritmus az énekeskönyvünk verseiben. Előadás az Új énekeskönyv felé c. k.-ben. Debrecen, 1943. 23.
