Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 5.) Az egyházi ének szövegével és dallamával kapcsolatos követelményekről
érteni. Az értelmetlen, vagy nehezen érthető vers nem lehet a gyülekezet énekének szövege és nem vehető fel az énekeskömvbe. b.) Az egyházi ének dallama. Az egyházi ének nemcsak költemény, hanem dallam is. A dallam pedig nem mellékes, vagy elhanyagolható része az éneknek, hanem a szövegtől elválaszthatatlan szenes része. „A zene nemcsak forma, tartalma van, éppen ezért jelentősége a szövegéhez hasonló. Hogy az ember az ének szövegét kezdettől fogva nemcsak szavalni akarja, hanem énekelni, megcáfolja azt a téves felfogást, mintha a zene csak mellékes külsőség volna.”299 A szöveg és dallam alkot egészet. Költemény, vagy vallásos tartalmú vers magában dallam nélkül nem egyházi ének, amint hogy az önmagában álló dallam sem ének. E dolgozat első lapjain elmondottuk, hogy az egyházi énekben úgy a szöveg, mint a dallam egy gondolat kifejezésére törekszik. Ugyanazt a gondolatot fejezi ki mindkettő, ha más formában is. Az ének szövege az értelmes gondolatot tolmácsolja szavak formájában a dallam pedig a szavakban nem foglalható gondolati tartalmat, de különösen annak érzés-tartalmát kísérli meg az emberi hang csodálatos kifejező erejével hozzátársítani a szóban foglalt gondolati tartalomhoz. Az ének ezért mindég több mint a puszta vers, vagy költemény. Az egyházi ének dallamával szemben támasztandó követelmény elsöje- ként hangsúlyozzuk, hogy az egyházi énekben a zenei elvet következetesen és szigorúan \igyük keresztül. Ez pedig mindenek előtt azt jelenti, hogy lehetőleg minden énekszövegnek legyen meg az önálló dallama. Többen az ének szövege és dallama közötti viszonyt a házassághoz hasonlítják. Amint a házasságban a férj és feleség „ketten lesznek eg}- testté", úgy lesz a dallam és költemény eggyé az énekben. Továbbá ha elfogadjuk, hogy az ének dallama nem technikai szempontból fontos, hanem jelentése van, a dallam is mond valamit a maga nyelvén, még pedig ugyanazt, amit a vers szavakba foglalva mond, akkor lehetetlennek fogjuk tartani, hogy több szöveget ugyanarra a dallamra énekeljünk. Olyan ez, mint a poligámia: természetellenes. De nemcsak természetellenes, hanem értelmetlen is. Gondoljuk csak meg, hogy készül, vagy születik az ének. A költő versbe foglalja mondanivalóját. A zeneszerzőt megfogja a vers gondolata. Hangszere mellé ül, s megkísérli ugyanazt, ami vers szövegében előtte fekszik a maga nyelvén: a hang és melódia nyelvén elmondani. Mivel pedig minden dallam egy bizonyos költeményre vonatkoztatva érvényes, ezeket elcserélni, csak egyetmondó és hangoztató dallam fölé mástmondó szöveget helyezni, egészen téves eljárás. Samuel Furer az egyházi ének dallamával kapcsolatban kettős követelményt állít fel: „két, a tartalmat érintő két dologra szeretném felhívni a figyelmet: az egyik a zenében való tisztaság, a másik a zenei nyelv (tonsprachliche Sachlichkeit) tárgyilagossága.” A zene tisztaságának megőrzése lelkiismereti kötelesség. Az egyházi zene nívója gyakran a világi zene nívója alá süllyedt. Elvilágiasodott. Olyan lett, mint a tánc-, színház- és 299 Samuel Furer: Zur musikalischen Gestaltung des neuen Gesangbuches. Kirchenblatt für die ref. Schweiz. Jhg. 93. Nr. 21.
