Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 3.) Az egyházi ének hitvallásszerűsége
A könnyeknek néha kell esője, Hogy legyen erkölcs éltetője! Olykor balsors szélvésze kell, Hadd múljék gőze bűnnek el! Mert szenvedés közt nagyra nő Az ész-világ s a szív erő! A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Karának javaslata szerint is mellőzendők a jelenlegi énekeskönyvünk'énekei közül a következők: 6, 35. 38, 54, 56, 59, 93, 96, 98, 101, 102, 103, 107, 138, 148, 149, 151, 157, 158, 161, 164, 171, 174, 176, 177, 223, 233, 240, 241. 242, 243, 247, 252, 253, 254, 257, 258, 259, 301, 304, 305, 306, 308, 315, 317, 319, 325, 327, 328, 329, 330, 338, 340. Az indoklás ez: ,,Ezek az énekek nagy részben hitvallási szempontból üresnek, vagy a református hitvallás mértéke alatt egyenesen tarthatatlanok, tov ábbá csaknem valamennyi kifogás alá esik költői, esztétikai megítélés szempontjából is."274 A jelenlegi énekeskönyv dicséretanyagát ebből a szempontból is a legalaposabb kritika tárgyává Révész Imre dr. tette.*75 Mindez arra mutat határozottan, hogy az egyház szempontjából nem közömbös, hogy az énekanyag tartalmi mondanivalója megáll-e a hitvallásaink mértéke alatt. Megegyeznek-e hitvallásaink tanításával, vagy sem. Ugyanaz a szellem sugárzik-e belőlük, mint a hitvallási iratokból. Természetesen az egyháznak ez a kritikai tevékenysége az énekeskönyvével szemben állandó s nem időleges kell, hogy legyen, azt nem szabad csak az új énekeskönvv szerkesztésének idejére korlátoznia. Az egyházi ének az egyház tanításával való megegyezését az ének hitvallásszerűségének mondjuk. Amikor azonban az egyházi ének hitvallásszerűségéről beszélünk, nemcsak egy tárgyi, tartalmi harmóniára gondolunk, amely az egyház tanítása és az ének tartalma között fennállhat, hanem elsősorban az éneknek arra a személyes (szubjektív) jellegére, hogy' alkalmas legyen arra, hogy énekelt- ségében hitvallássá legyen. Minden egyház rendszerbe foglalja igaznak hitt és vallott tanítását. A keresztyén egyházakat éppen az egyedül helyesnek tartott tan különbözősége osztja meg. Mi valljuk, hogy a református egyház tanítása igaz és hű visszaadása annak, amit elődeink hallottak és mi hallunk az Isten kijelentéséből. Ez a tan határozza meg a református ember beszédét, cselekedetét, ez kell, hogy meghatározza énekét is. Az egyház éneke sem mondhat mást, mint amit hitvallása mond. Az ének zsinórmértéke, a Szentírás mellett, a hitvallás. A hitvallás ebben a vonatkozásban a helyesnek és igaznak ismert *74 A Tisza István Tudományegyetem Ref. Hittudományi Karának javaslata. Új énekeskönyv felé c. k.-ben 62. 2 5 Jelenlegi énekeskönyvünk dicséret és egyéb énekanyagának theológiai átvizsgálása. Theol. Szemle XVm. évf. 133-146, XIX. évf. 46-52 és a 135-150. 118
