Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 2.) Az egyházi ének imádság

hirdetés. A kátém agy arázat is Igéhez kötött. A kettő közötti különbséget abban látjuk, hogy az igehirdetésben a hitvallás a káté szövegén keresztül irányítja, színezi és vezeti gondolatainkat, addig a kátémagyarázatban a hitvallás maga is megszentelt betűivel bizonyságot tesz és tanúskodik. A kathekizmusi ének is Igéhez kötött, de benne tanúskodik a hitvallás és rajta keresztül az ősök gyülekezete, melynek hangja, hite és meggyőződése ki- hallatszik ma is a kérdésekre szüntelenül következő feleletekben.

Van e jogosultságuk a kathekizmusi énekeknek? Nem célunk a kérdésre adandó válasz előtt ama másik kérdést eldönteni, hogy a kátémagyarázatnak van-e egyáltalán helye az istentiszteletben. Itt csak arra mutatunk rá, hogy hogyha a kathekizmusi ének jó, akkor egyszerre gyülekezeti ének lesz, beolvadva a dicséretek és lelki énekek sorába. A „kathekizmusi” jelző nem az énekek külön és új fajtáját a zsoltár, dicséret és lelki ének mellett. A gyakorlati tapasztalt az, hogy a jó kathekizmusi ének a gyülekezetnek kedvelt éneke akár a vasárnapi, akár a reggeli istentiszteleten. A mi véleményünk az, hogy' nincs szükség külön kathekizmusi énekekre még akkor sem, ha a kátémagyarázatot gyakoroljuk, mert egy jó és mindenre kiterjedő figyelemmel szerkesztett énekeskönyv: zsoltár, dicséret és lelki ének anyagában megtaláljuk a kátemagyarázat énekeit is.

Az ének-prédikációt maga a gyülekezet tartja, a gyülekezet prédikál vele saját magának, ezzel a papi tisztét gyakorolja. Az egyetemes papság elvi tanítása sehol sem látszik meg és érvényesül talán olyan tisztán és világosan, mint az éneklő „nagy süni gyülekezetben.”

2.) Az egyházi ének imádság.

Az egyházi ének az imádság egy fajtája. Ezen a ponton a vélemények egységesek. A legtöbben az ének kritériumát annak imádság jellegében látják. „Ami a nyilvános imádságot illeti, az kétféle lehet. Varinak olyan imádságok, amelyeket csak egyszerű élőszóval mondunk, másokat meg éneklünk.”251 „Mivel az Isten az, aki itt beszélgető féllé lesz, azért az ember felelete, amennyire az az Istenre irányul, nem lehet más, mint imádság, vagy éneklés, amennyire éneklése imádság akar lenni.”252 „A gyülekezeti éneklés a maga lényegében nem más, mint az imádság egy bizonyos fajtája és mint ilyen alkalmas arra, hogy az egyház a maga hitét megvallja.”253 „...az éneklés által a gyülekezet énekelve is imádkozik...”254 „Ének és imádság között igen nehéz megvonni a határvonalat, mert minden ének egyúttal imádság is.”255

Amennyiben ezek nem igénylik a maguknak a kizárólagosságot, hogy t.i. az egyházi ének csak imádság, a fenti megállapításokat helyeseljük.

251 Kálvin János elöljáró beszéde a zsoltárokhoz. I.m. 5-8.

252 E. Thumeysen: Die Lehre von der Seelsorge. Zürich, 1946 97.

253 László Dezső: i.m. 82.

254 Sebestyén Jenő: i.m. 5.

235 Dr. Módis László: i.m. 17.

111