Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Steinbach József: Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde

Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde Semmiféle más Isten Igéjét nem kell kitalálni, vagy a mennyből várni. Ez azt is jelenti, hogy az igehirdetéssel kapcsolatban semmiféle más „működési elvekről” és ezzel kapcsolatos tényezőkről sem kell spekulálnunk. A hitvallás örökérvényű, alapvető hermeneutikai szabályokat fogalmaz meg. Az írásban egyetlen prófétai szó sem támad saját magyarázatból (2Pét 1,20). Vagyis, ha az saját magyarázat, nem lesz prófétai szóvá. Nem érvényesül benne a Szentlé­lek belső bizonyságtétele. Az írásnak nem akármilyen magyarázatát ismerjük el igaz vagy hiteles magyarázatnak, hanem azt: amely magából az írásból lett véve;12 amely egybevág a hit és a szeretet regulájával; amely kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét; amely „egybehangzó” magyarázat, hiszen a Szentírás fő üzenete egybehangzó, és ez nem más, mint a Jézus Krisztusban megvalósult evan­gélium; amelyet semmiféle nagymúltú szabály nem írhat felül, ha az ellenkezik a Biblia egybehangzó üzenetével. Ez az „egybehangzás” azt jelenti, hogy minden gyü­lekezetben ugyanazt tanították (lKor 4,17), egyazon Lélek szerint jártak, ugyanazon a nyomokon (2Kor 12,18). Semmiféle neves magyarázó (apostoli atya) vagy zsinati határozat vagy bevett szokás vagy az egy véleményen lévők sokasága vagy nagy múltú szabály, emberi hagyomány nem lehet érv, ha az ellenkezik a Szentírás egybehangzó üzenetével. DOGMATIKAI MEGKÖZELÍTÉS13 A téma kapcsán az Ige teológiájának hangsúlyait fejtjük ki, hiszen ez a homiletikai terület foglalkozik a témával. Ezután lehet az empirikus homiletikában jelentkező kér­déseket feltenni. Az Ige az élő Isten személyes beszéde, szava, megnyilatkozása.14 Ugyanakkor az Ige Isten beszéde és tette egyszerre. A hitvallás előbb kifejtett és igazolt tétele szerint ez a kettősség az igehirdetésre is érvényes. Az Ige már eleve tett,15 hiszen Isten Igéje egyenlő Isten Fia (János 1), aki ma is él, feltámadott. „Ö szólt és meglett/” (Zsolt 33,9) Isten szava és tette egyidejű egymással. Isten szava mint tett egyidejűséget te­remt köztünk és a Jézusban adott kijelentés között.16 Az egyidejűség hatalma az Ige hatalma. Nem áll hatalmunkban az egyidejűség előidézése. Az Ige hatalmát nem az 12 Az a hiteles magyarázat, amely magából az Írásból lett véve, az Írás nyelvének szelleme szerint, annak a kornak körülménye szerint, több hely egybevetésével. 13 Török: i. m., 90-102. 14 A beszéd szellemi aktus, de testi szervek a hordozói. - A prédikált Ige a prédikáló ember nélkül nem lé­tezik. - A Biblia Igéje is testes könyvhöz, a könyv betűjéhez kapcsolódik. - A kijelentés is testben történt.- Isten beszéde mégis minden más beszédtől különbözik. Nem részigazság, hanem az egyetlen igazság.- Személyes jellegű, mert beszélni csak élő személy tud. - Isten szava teremtőnk: az Ige onnan jön, ahol a halálnak nincs hatalma. - Isten szava kiengesztelőnk: eredeti, vele való viszonyunk helyreállítója. - Isten szava„megváltónk": teljességre viszi, amit a teremtésben elkezdett. 15 Minél szebben beszél valaki, annál inkább elüt egymástól igazság és valóság. 16 Az egyidejűség fokozatai: Közvetlenül Jézus Krisztusban. - Közvetetten a próféták és az apostolok által. - Még közvetettebben (kétszeresen közvetetten) rajtunk keresztül. - Maguk az apostolok is csak szószerinti értelemben egyidejűek Jézus Krisztussal, de nem magától értetődően, nem teológiai értelemben. Péter hitvallása után mondja Jézus: „Nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17). Pilátus is egyidejű volt Jézussal, mégsem élte meg ezt a tényleges egyidejűséget. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 21

Next

/
Thumbnails
Contents