Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - VITA. KORUNK KÁLVINISTA KEGYESSÉGE - Ferenczi Zoltán: Marxizmus, fogyasztói kultúra és ezotéria a református kegyességben
Marxizmus, fogyasztói kultúra és ezotéria a református kegyességben A marxizmus mellett két másik keresztyénidegen kultúra is megjelenik egyházunk rendszerszintű működésében. A fogyasztói szemlélet legismertebb formája, amikor a gyülekezet (olykor a presbitérium!) megrendelőként érkezik az egyházba, és Istent dicsőítő közösség helyett fogyasztóként jelenik meg a szakrális térben. A lelkipásztor fenti teljesítménykényszere teljesen érthető lesz, ha felismerjük, a gyülekezet miként építi be értékvilágába a fogyasztói szemléletet, amelynek részként szükségszerű prezentálni a növekedést és a statisztikai mutatókat. Azonnal létrejönnek azok a - néha rejtett — kapcsolati szerződések is, amelyekben a lelkipásztor (presbitérium) szolgálat helyett szolgáltat. Ez esetben a jézusi igehirdetés helyett - amelyben nem jelent prioritást a sértődés kérdése - az igehirdető és gyülekezetvezetés fókusza észrevétlenül az emberek, a társadalom vagy éppen a hatalom megrendeléseire és elvárására helyeződik. Megjelennek az „akciós termékek” is, hiszen egyházunk a jelenlegi „brand”-del így tudja csak elérni az elvárt irányszámokat. Ám a szó szoros és átvitt értelemben egyaránt gyilkos piaci versenyfutás4 a mi sajátos „spirituális tervgazdaságunkkal” ötvözve is csak kozmetikázott adatokat tesz lehetővé. Éppen ezért a lelkészek abban érdekeltek, hogy véka alá rejtsék a gyülekezet mélyebb és valós folyamatait, ami a lelkipásztorok tragikus elmagányosodásához vezet. Ezt fűszerezi az, hogy az Istentől kapott küldetésünk (missziónk) folyamataiban az egyház intézményi fenntarthatósága kap kizárólagos elsőséget. Ennek talán legijesztőbb jele, amikor a missziói célokat észrevétlenül átszövik a likviditási szempontok. Ez még torzítóbb összefüggésrendszert jelent az intézményfenntartó gyülekezetek (vagy helyesebben „gyülekezetfenntartó intézmények”) esetében. Az ezzel összefüggő rendszerszintű működési zavart növeli, hogy csak ritkán érzékelhető összefüggés a gyülekezet missziói látása és az intézmények létrehozatala vagy átvétele között. Gyakoribb, hogy a gyülekezet valamilyen teológiai narratívával (például hogy az iskola a gyülekezet missziója) igyekszik igazolni az intézmény hitéleti szerepét. A fogyasztói kultúra hatására a gyülekezet közösségi életét a spirituális projektmenedzsment váltja fel, amely során a gyülekezet missziói látása helyett egyre meghatározóbbá válnak a pályázatok formájában megfogalmazódó szakmapolitikai irányvonalak, ami ugyancsak sajátos szövetét jeleníti meg a pénz és a hatalom sajátos egyházi jelenlétének. *** A református kegyességre ható harmadik nagy szemléleti keret az ezotéria. Az ezoterikus kegyességgel rendelkező „reformátusaink” témánk szempontjából legfontosabb jellemzője, hogy a saját hitükben hisznek. Jellemzőek a mélyebb teológiai erőfeszítést nem igénylő sablonmondatok: „mindenkit szeretni kell”, „csak higgy!” stb. Ez a látásmód persze számtalan megütközést, konfliktust okozhat a gyülekezet 4 Amelynek áldozatait leginkább az elveszített lelkipásztor-kollégák között találhatjuk meg. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 95
